Rosalie és Randall sátra

Amikor elaludtam. . semmiről nem álmodtam. Semmiről. Illetve de. Minden fekete volt, és a holdat láttam. Semmi mást csak a holdat. 4-kor felkeltem és már mentem is az edzésre. Deniel. Ahogy sejtettem halott. Nem is bánom.

-Oké a nyilakat pontosan egymásba. Ha valaki elhibázza 100 fekvőtámasz.- Mondtam. Tudom, hogy sötét van, de látnak. Mivel lekezdtek nyafogni megmutattam hogyan kell. Mind pontos volt. Mivel nem hitték el, elmentünk mind a 25-en és megmutattam nekik. Valamelyik már csak azért is belém akar kötni. Na ki is? Egy Deniel imádó. Hát de én nem tehetek róla. Nem érdekel. Megmértük. Jó, akkor végre elhitték.

Mindenkinek sikerült. Kész csoda. Sóhajtottam és elküldtem őket. Nem éreztem magam valami rózsásan. Tuti megfáztam. . .Ah. . Nem érdekel. Mivel több óra nem lesz itt, ezért ráérek most összepakolni és helyrehozni a pályát.

Deniel odajött és nézett. Amint tudatosult bennem, hogy itt van, komolyan szívinfarktust kaptam. Mit keres ez itt? Randall. . .Feltámasztotta. –Mondtam, hogy takarodj a táborból. Belőled, soha nem lesz Isten. 2 napod van, hogy elmenny. Ha nem történik meg, magam dobatlak ki. –Majd elmentem mellette, vissza a sátorba.

Jól is tettem. Lefeküdtem és aludtam. Sajnálatomra nem sokat, mivel Zeuzs. . .Lejött hozzám az Olümposzról. Oh anyám. . Mi lehet a baj, ha ide jött? Elmesélte mi történt fent, és hogy Randall-al mi van. Mondta, hogy az anyám keres, de én csak a vállam, rándítottam. Az viszont jobban érdekelt, mi van Ranall-al. Ekkor elment és kimentem, hogy megkeressem.

Elment mellettem. Rám se nézett. Semmi. Még egy szia se. . . Utána néztem, majd bementem a sátorba. Ahha. . Egyedül akarsz lenni? Oké, rajtam ne múljon. Megfogtam egy táskát, majd belepakoltam ruhát, fehérneműt, meg ami kellhet.

-Denielt, nem kellett volna feltámasztani. Elküldtem a táborból, és megmondtam neki, hogy soha nem lesz belőle Isten. .. Már ami az én részem illeti. . . . –Sóhajtottam majd az ajtóra néztem. -Elmegyek. . . Őőőő Gyakorlatra. Pár nap. . .esetleg hét. . . . Addig is ne égesd el a sátrat. Szia. - Köszöntem és nem a csoport, hanem az 1 Hérosz Vezető sátra felé vettem az irányt.

Odaértem, bekopogtam és rögtön be is engedett. Na ahogy látom ő sincs valami jó passzban. Leültem mellé, és rögtön levette mi a helyzet. Leültem mellé. Ő is elsírta a bánatait és én is. Mindent. Azt, hogy lefeküdtem Randall-al, azt hogy Aphrodité megakarta ölni. Mindent. Az eljegyzést is. Deniel-t is. Mindent.

Jó volt, mert mind a ketten jobban lettünk. Nem is kicsit. Beszélgettünk még egy kcisit, majd mindenki ment a saját útjára.

A csapatomhoz érte, közöltem velük, hogy terep gyakorlat lesz. Ruhákat hozzanak, meg az íjfelszerelést. Ja meg egy kisebb sátrat, amit könnyű felállítani és lebontani is. Mind ez csak fél órát vett igénybe. . .Amint végeztünk, elmentünk a Zátonyokhoz. Ideje, egy kis gyakorlatnak is. Úgy is mindig ezért nyafognak. A zátony ideális hely. Messze Randall-tól.. . . Mindentől.

Odaértünk megkerestük a legjobb helyett, felállítottuk a sátrat, majd elindultunk terep szemlére.

//Ha szeretnéd folytatni a zátonyhoz írj. Ha nem, akkor köszönöm a játékot //

-Nem! Zeusz vitt el minket tőle, nincs igazad.
Most megsértődött, de nem érdekelt. Hosszan rágtam az ajkam, majd megvártam, míg Rosalie elalszik. A szúrásra emlékeztem. Összeszűkölt szemmel néztem rá, majd mielőtt kiléptem a sátorba még visszaszóltam neki.
-Hát megint itt tartunk...

Mondtam, majd kiléptem a hidegbe. Felmentem az Olimposzra, ahol már Zeusz várt. Tudta a kérdésemet, ismerte anyám jelenlegi gondolatait is. Nem örültem a válaszainak. Olyan volt, mint a szúrások, melyekkel Rose döfködött. Ám azt üzente Rosalie-nak, hogy az ő anyja viszont..hiányolja.

Megráztam a fejem, majd visszatértem a táborba. Hajnali öt óra. Felébresztettem az én csapatomat, majd elvittem őket jó messze, a tóhoz.
-Befelé!
Mondtam, ők meg csak álltak és néztek rám.
-BEFELÉ, ha mondom!
Ordítottam rájuk. Ingerült voltam, ideges. A saját anyám utál. Törni-zúzni akartam. Mindenki bement a hideg vízbe, én meg kintről figyeltem őket.

-használjátok a képességeteket, hogy ne érezzétek hidegnek a vizet. Addig fogtok benne ázni, míg mindenki melegnek nem érzi. GYERÜNK!
Amíg ők csinálták én elmentem Deniell holtestéhez. Felszakítottam a csuklóm és megitattam vele. Mikor felkelt intettem a fejemmel.
-Tűnj a szemem elől. Ha nem leszel ott Rose óráján két óra múlva tényleg halott leszel.

Mikor felfogta az a lassú agya elszaladt. Én meg visszamentem a kockára fagyott csoportomhoz, leültem egy kőre, majd a tenyeremet kezdtem nézegetni, melyen a csiganyom újra vörös lett. Újabb egy napom van. Dühösen belemarkoltam hajamba. Ezt nem hiszem el! De hát már megöltem!

Hamarosan kizavartam őket a vízből átöltözni. Ahogy a tanítványok futottak a sátraikhoz éppen kilépett Rose. Rá se néztem, elmentem mellette, bár én is csöpögtem a víztől, mivel bementem megmutatni, hogyan kell. Majd' megfagytam, de nem érdekelt. Egyedül akartam lenni, messze Rose-tól, mindenkitől!

Nem válaszol. Na de kérem. Most vagy azért, mert nem tudja eldönteni vagy csak azért. . mert. . .ezt teszem vele és élvezi. Lassan levándoroltam csípőjére is. De még mindig semmi. Elértem nadrágját is és végre kinyögte. Az édesanyján?. . . Elengedtem, és hallgattam, amit mond. Felültem átkaroltam térdem és néztem hol rá, hol messze a sátor valamelyik részére. . .

Ilyeneken szokott gondolkozni? Érdekes. Én nem szoktam ennyit agyalni. Én válaszolnák neki, de sajnos nem nekem szólnak. Sóhajtottam és ránéztem. Biztosra veszem, hogy büszke lenne a fiára. Megértem. Amikor elfordította a fejét, felálltam, megigazítottam a hajam és elmásztam inni. Megittam olyan 4 pohár vizet. Amint végeztem visszasétáltam.

-Kérdezd meg Zeusz-t. Én úgy vélekedek, hogy anyámat nem érdekeltem. Eldobott magától, hát engem sem érdekel- Persze ez nem így van. Érdekel miért tette, de nem. Nem fogok sokat ezen agyalni. Lefeküdtem az ágyamba. . .Nem éreztem úgy, hogy Randall mellettem, akar még aludni. Meg aztán, reggel 4.30-kor mennem kell gyakorolni a csoportommal. A csoporttal, amiben benne van, vagyis volt Deneil.

-Holnap korán kelek. Edzésem lesz, a csoportommal. . . –Mondtam, majd hasra fordultam. Összehúztam magam, fejemre húztam a takarót és néztem a párnát. Szívem szerint Randall mellé feküdtem volna. Magamhoz öleltem volna. És úgy aludnék. . .De nem akarok a terhére lenni még ezzel is. Tudom, hogy tudja melyik csoporttal. . .Nem baj, ez van.

Rettenetesen hamar válaszolt. A válaszon elmosolyodtam. Közelebb húzott magához, felsőtestünk összesimult, már majdnem megcsókoltam, mikor az ágyra lökött. Rám ült, pont a csípőmre és rám hasalt. Éreztem ahogy mellei a mellkasomnak nyomódnak, ezen el kellett mosolyodnom.

De a mosoly hamar lehervadt, mert nem tudtam, hogy válaszolni akarok-e a kérdésére. Féltem, hogy nem. Csókjai egyre lejjebb haladtak, már elérték a csípőmet, de én még mindig nem döntöttem. Olyan egy perc múlva kiböktem.

-Az anyámon gondolkodom. Vajon él még? Emlékszik rám? Voltak velem tervei? Hiányzom neki? Volt férje? Hogy hívták, hány éves volt? Hogy lett köze Zeuszhoz? Miért engedett el? Nem kellettem neki? Vajon kellenék-e neki, mikor ilyen...csínytevő gyerek vagyok. Merthogy felnőtt, az biztos nem. Vajon kellene-e neki egy ilyen...óriás gyerek, akiben folyton csalódna, mert nem olyan mint a többiek? Elfogadna-e. Bízna-e bennem? Kellene-e neki egy ilyen örömvadász lelkű...még csak nem is ember...valaki. Elvárná-e, hogy olyan legyek, mint ő? Megértene-e, vagy azt szeretné, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. Hogy nevelt volna fel? Büszke lenne rám? Szeretne-e egy ilyen...fura lényt?

A plafont néztem, teljesen beszobroztam magam.
-Sajnos...félek a válaszoktól, de tudni akarom.
Lemásztam az ágyról, elfordítottam fejem Rose-tól, mert éreztem, hogy szemem színe arannyá változik, erről nem tud. Félek. Az anyámtól, az igazságtól.

Hehe. . . Sóhajtottam és vártam, a válaszára. Nem érdekel, mondjon nem-et vagy igen-t én ITT FOGOK ALUDNI!!! Hehe. . Igen lett. Ennek örülök.

Amikor megsimogatott, megremegtem. Nem is az miatt, hogy simogat, inkább az miatt, hogy nem készültem rá. Néztem kezére, ami nem sokára a takaró alá került. Annyira érdekel, min gondolkozik. Legalábbis az arcán szoktam látni, hogy mikor gondolkozik el. És ilyenkor olyan bánatos lesz az arckifejezése. Rádőltem a hasára, és figyeltem, mikor tér már vissza hozzám.

Amint látom visszatért. Nem is akárhogy. Érdeklődve néztem és vártam ötletét. Játszani? Mit? Én nem hiszem, hogy nekem ez jó lesz. Ekkor ledöntött és csókolgatni kezdett. Nem mondom nekem is tetszik ez a felállás. Átkaroltam a nyakát és élveztem a csókhalmait. Volt amibe belekuncogtam, de ki nem tenné? Csókjait viszonoztam és reméltem, hogy itt nem hagyja abba.

Hát nem, felemelt, nekinyomott a falnak és elkezdett a derekam fölött matatni. Mosolyogva hallgattam a kérdését, és már válaszoltam is – Az álmom, hogy boldog legyél és mindent, az erőmből telve, megadhassak neked- Válaszoltam, majd vártam, hogy erre mit reagál. Karom derekára tettem, és ha ez lehetséges, még közelebb húztam magamhoz.

-Én jövök- Vigyorogtam, majd fordultunk egyet. Illetve, őt az ágyra nyomtam ráültem a csípőjére és ráhasaltam. –Min gondolkoztál az előbb? Kérlek mond el, ha olyan segíteni akarok, már ha engeded- Vigyorogtam. Csak, hogy ne maradjak adósa… Meztelen felsőtestét, elkezdtem csókolgatni, egyre lejjebb.

Rosalie hozzám dörgölődzött, csuromvíz volt, és belém kente ezt a jéghideg izét. Wáááááááá, megfagyok! De minden végett, én egy férfi vagyok, nem nyávogok minden ilyenen, így most is igyekeztem befogni és siettetni az egészet, minél hamarabb be a sátorba!

Mikor beértünk megtöröltem magam, majd bementem a fürdőszobába átöltözni, az esti nadrágomra, mely a térdemig ért, mint egy hosszabb alsógatya...Majd visszamentem Rosalie-hoz, bemásztam az ágyamba, mert szerelmem teljesen lehűtött. Figyeltem Rose-t, aki a szemem láttára dobált le mindent magáról, én meg illedelmesen elfordultam, mindent leküzdve magamban. Nyugalom, a fenébe is!

De azért a csodálkozás még az arcomon ült. Leülte az ágyamra, engem nézett, én meg visszafordítottam felé fejem, jaj, ez a hálóing, komolyan, arra pályázik, hogy minél jobban feltornázza a vágyakozásomat iránta.
-Persze!
Mondtam mosolyogva, és takaró alatt lévő kezem a lepedőt markolta. De nehéz lesz ez...anyám...

Megsimogattam arcát, le a nyakáig, majd elmosolyodtam. Kezem leesett róla és visszament a takaró alá, ott kinyújtózott mindkét kezem, hogy az izmaimat is kicsit kinyújtóztassam.

Mostanában egyre többet gondolok anyámra. Vajon él még? Emlékszik rám? Voltak velem tervei? Hiányzom neki? Volt férje? Bárcsak tudnám a válaszokat. Igyekeztem elterelni a figyelmemet, mert ez a téma mindig lehangolt. Visszaemeltem tekintetem szerelmemre. Annyi mindent nem tud rólam. Azt, hogy mikor mérges vagyok, szemem fekete lesz, hogy szeretem a Holdat és az estét, hogy minden vágyam találkozni anyámmal, hogy egyszer véget érjen a héroszok kinevelése, hogy eltűnjenek a sötétség lényei....és így tovább..

Én még nem akarok aludni. Játszunk!
-Tudod mit? Játszunk!
Mondtam gonosz mosollyal, majd ledöntöttem az ágyra, felé másztam négykézláb, apró puszikat nyomtam az arca minden centiméterére, kezemet bedugtam dereka alá, megemeltem egész addig, hogy hasa hozzám érjen, majd elengedtem, megcsókoltam, majd elhajoltam tőle, de nem egyenesedtem fel. Felkaptam, majd a falhoz nyomtam, szemeibe néztem huncut csillogással a szememben.
-Na, most én kérdezhetek! Mi az álmod! Vigyázz, telik az idő!
Kérdeztem, majd kezem elindult felfelé a csípőjétől.

Tudtam, hogy Rose szeret versenyezni, és a győzelemért mindent megtesz, tehát most is rávágja a választ, így lehet kiszedni belőle a legtöbbet, végre megkérdezhetem azokat a dolgokat, amiket nagyon szerettem volna tudni. Most kiszedek belőle mindent.

Megállt kezemben a villa, majd összepöndörödött attól az erőtől, mait kifejtettem rá. Kezemből kiesett a tányér, én meg néztem a tészta hűlt helyét. Fuldoklottam, de még hogy! A szósz végigömlött rajtam, mint a vér, egész mellkasomat, nadrágomat beterítette, hajam az arcomba hullott, odanyúltam, hogy kiszedjem, erre csak oda is paradicsomot kentem. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de nem jött ki semmi.

Újra próbálkoztam, semmi. Becsuktam a számat. Felálltam, felvettem az első inget, ami a kezem ügyébe került, egy feketét, majd hihetetlenül gyorsan eltűntem a sátorból.
-Levegőt...levegőt...
Hörögtem, szédültem, kezem a fákat tapintották ki, szóval már az erdőben vagyok. A Hold fényesen világított az égen, de én csak mentem előre.

Fejem majd' szétrobbant, zúgott, elegem volt mindenből, csak hagyjanak békén. Végén már szinte eltévedtem, lábaim feladták a szolgálatot. Lerogytam egy fa tövébe, és utat engedtem könnyimnek. Egyedül akartam lenni, megvárni, amíg rám talál egy sötét lény, valakit meg akartam ölni.

Deniel követett idáig. Megállt mellettem, kezét a vállamra tette és magyarázni kezdett.
-Tudod, az élet már csak ilyen, bele kéne végre nyugodnod, hogy Rosalie nem szeret! Engem szeret, te meg üldözted öt éven át, mikor ő láthattad, hogy nem akar téged. Szerintem, hagyd békén. Én most visszamegyek, beszélek a szerelmemmel, addig te...szerintem az Olimposzon jobb helyed lenne, hisz te...nem vagy félisten, több vagy, és élhetnél ott fent, hogy levegőt adj neki, hagyd élni!

Igaza volt, én meg nem láttam. Bólintottam és felálltam. Igaza van, tényleg nem szeret Rose, és én azt akarom, hogy boldog legyen, hagynom kell békén. Deniel elment Rosalie-hoz, én meg még ténferegtem egy kicsit, mielőtt felmegyek, sőt. Kértem egy sátrat, megkaptam. Az erdő közepén senkit sem fogok zavarni. Bementem, lefeküdtem, de nem tudtam elaludni

//Folyt. köv. az Erdőben))

-Örülök, hogy végre, csak az enyém vagy- Mondtam mosolyogva. Tényleg nagyon boldog vagyok. Örülök, hogy most már kissé többen elkerülik. Remélem, hogy tényleg így lesz. Felültem, és néztem szép barna szemeit. Lassan elvettem a tányért, de csak Randall-ra tudtam koncentrálni.

-Nem fogok. Nagyon köszönöm a törődésed.- Mondtam mosolyogva, majd ettem egy kis falatot. Annyira, rosszul érzem magam, az miatt, ami történt Deniel-lel. De ha elmondom, akkor Deniel-nek lesz baja, ha meg nem. . .Hazudok mind kettőnknek. Mit tegyek? Valaki, kérem segítsen!!!! Nem tudom, mit kellene most tennem.

-Nem nevetséges. Nekem igen is tetszik- Vigyorogtam, és néztem, ahogy böködi a tészta hegyet. Oké, teljesen kibuktam. . .Most vagy tudja, vagy sejti, vagy csak nagyon gondolkozik. Sóhajtottam, majd figyelmesen végighallgattam, amit mondott. Értem. . . Deniel, ne haragudj rám. Egyszerűen nem tudok titkolózni előtte. Belesajdul a szívem, ha csak rágondolok. Letettem a tányérom, és magam elé meredve remegő ajkaimmal nekiláttam, hogy elmondjak mindent.

-Történt. Denlie. .. bejött amikor tusoltam. . .Látott, meztelenül. . .és azt akarta, hogy lefeküdjek vele. Elhajtottam. De előtte még. . .fogdosott- Mondtam, és küszködtem a könnyeimmel. Nem akarom. Nem akarom, hogy bármi baj legyen belőle. –Ne haragudj rám. . .Én annyira sajnálom- Mondtam, de már nem bírtam tovább. Könnyeim megjelentek, és én törölgetni kezdtem őket. De csak nem apadtak el. Szégyellem magam.

-Kérlek, ne tégy semmit Deniel-lel. Ha akarod. . .Elmegyek. . . . –Ajánlottam fel neki, és ránéztem. Tovább törölgettem szemeim, és reménykedtem, hogy nem hagy el. Szeretem. És féltek. Félek, hogy nem bocsát meg nekem.

Örültem, hogy ennyitől is felkelt, nem lett volna szívem felkelteni saját kezűleg. Azonnal megcsókolt, beletúrt a hajamba.
- Hát, most végre távolságtartóbbak a lányok, ennek örülök, mert gondolom, nem esik jól neked, ha ennyien vannak körülöttem. Ennyien, akik nem te...meg én se szeretem.

Vallottam be, majd arrébb kúsztam, hogy fel tudjon ülni. Felé nyújtottam az egyik tányért.
-Nehogy éhen halj nekem!
Mondtam mosolyogva, mert tényleg féltettem.
-Nevetséges, hogy tudlak félteni ilyen dolgokban is.
Sóhajtottam fel, majd elgondolkodva böködtem villámmal a tésztahegyet.

-Olyan...furák lettek a lányok az órám fele után...miután elment mellettük a Denieled...lehet, ő lesz a tábor fő üdvöskéje, jó lenne már a váltás, kezdek belefáradni az egészbe.
Mondtam, szinte csak magamnak.
-És mit álmodtál, mi történt veled, amíg nem láttalak?...azon kívül, hogy hiányoltál?
Kacarásztam.
-Nem tudom, mi van ma velem, teljesen...odavagyok érted, mint mindig, de folyton..mosolyognom kell...ki érti ezt...

Mosolyogtam, és figyeltem amint elhagyja a sátrunkat. Hehe. . .Lehet én kergettem el. Mindegy. Teljesen fölöslegesen öltöztem át. Sóhajtottam, majd elmentem letusolni. Amint tusoltam, valaki megérintett. Khm.. . .Ez privát. .. Amikor hátra fordultam, megláttam Deniel-t. Meztelenül. Jézusom, én is meztelen vagyok. Rögtön, letakartam melleim, és lent is magam. Deniel csak nézett, mintha sose látott volna még nőt.

-Rosalie. Mond. . .Mond, hogy nem tetszek neked. Mond, hogy Randall-nak nagyobb van. Amit kétlek. Hagyd el, és kérlek, gyere velem és engedd, hogy magamévá tegyelek- Ekkor elém lépett, magához szorított, és kezei elkezdtek járkálni testemen.

-Eressz el te. . .-Ekkor felképeltem, és magam elé kaptam egy törölközőt. –Jegyezd meg. Randall a vőlegényem. Szeretem, és sokkal különb mint te. Ha jót akarsz, ami most történt, nem mondod el senkinek. Nem magam miatt, hanem miattad. Ha erre Randall rájön, neked annyi. Szerintem legalábbis. . . - Mondtam, majd ezzel a lendületet kimentem. Szerencsémre, hogy végeztem a tusolással.

Visszavettem a ruhákat, majd befeküdtem az ágyba. Éhes voltam, de nem volt kedvem elmenni ételért, így inkább befeküdtem, és elaludtam. Randall-al álmodtam, bár ez nem meglepő. Az Olümposzon voltunk, és az esküvőnkön álltunk. Ott álltunk az oltárnál. Randall boldog volt, és mosolygott. Ekkor Aphrodité berontott, kezében Randall levágott feje. Nem is kell mondanom, ott helyben elájultam volna. Ekkor ránéztem a mellettem álló Randall-ra, aki Deniel volt. Ellöktem magamtól, és elrohantam. Rohantam, és egyszerűen leestem az Olümposzról. Ekkor felriadtam. Még csak hét óra. Lihegtem kissé ,majd vissza aludtam.

Nem emlékszem arra, hogy mit álmodtam, de kellemes illatra keltem fel. Nagy nehezen kinyitottam szemeim. Radall csurom vizes hajjal ült mellettem, orrom alatt a vacsoránk. Azt hiszem. Felültem és nyújtóztam egyet.

-Szia. Milyen volt az óra? Történt valami érdekes?- Kíváncsiskodtam, majd megcsókoltam. Beletúrtam hajába. Nedves. Nem tetszik annyira, de neki, még ez is nagyon jól áll. Megöleltem, figyelve, hogy ne lökjem ki a kezében lévő ételeket.

Imádom, mikor ledönt az ágyra, sose mondtam neki, de oda vagyok ezért a mozdulatáért. Elment átöltözni, s mikor visszaért az egyik legvadabb ruha volt rajta. Felsóhajtottam.
-Már most elvonod a figyelmemet.
Morogtam, majd felkaptam a kedvenc kardom, inget nem vettem fel, villantottam egy mosolyt Rose felé, majd kiléptem a sátorból.
Szinte minden hérosz ott gyülekezett.

-Aki az én csoportomban van, az jöjjön, és hozza a kardját is!
Kiáltottam el magam, majd a rétre mentem, ahol szoktam tartani az ilyen gyakorlati órákat.
Mikor már mindenki ott volt, belekezdtem.
- Szóval, ma a Sötétség lényeinek a legyőzésével fogunk foglalkozni. Itt is van egy, közülük, nem pont az, de...maradjunk annyiban, hogy ugyanolyan.

Egy kis tasaknak feltéptem a tetejét, fekete füst gomolygott elő belőle és állt össze egy fekete ruhás, eltakart arcú alakká.
-Sorba állni és nekiesni, gyerünk!
Egész este nyolcig gyakoroltunk, majd visszazártam a lényt.
-Vége az órának.

Visszamentem a sátrunkba, Rose még aludt, így elmentem letusolni, hajat is mostam, csak a nadrágot vettem vissza, majd kiléptem, szereztem vacsorát magunknak, tésztát, paradicsomöntettel. Visszamásztam Rosalie mellé, ügyeltem, hogy vizes hajam ne csöpögjön rá, majd az orra alá dugtam a tányérját, reméltem, hogy az illat elég lesz a felkeltésére, nem szívesen ráztam volna meg.

-Nekem az kell, amit te választottál nekem!- Mondtam, szinte rögtön amikor felajánlotta. Ez a legszebb. Ha mást választanék, már nem tetszene annyira. Néztem a fiolát, és reménykedtem, hogy ez nem Aphrodité egyik rossz kis tréfája. De nem.

Randall sebei begyógyultak, és az ujjainak sincs már semmi bajuk. Annyira örülök. Ahogy látom ő is. Amint megéreztem, hogy megölel, már bújtam is karjaiba. Hozzá dörgölőztem, mint egy kiscica. Nem szoktam, de lehet még dorombolok is egy kicsit. Na majd, ha nem fog ennyire figyelni. Oké, az sose lesz, mivel mindig nagyon figyel rám. Majd ha alszik.

-Nem megyek, akkor inkább alszok. Álmos vagyok. Nagyon- Mondtam mosolyogva, és viszonoztam a csókját. Annyira boldog vagyok, hogy eljutottunk idáig. Minden nap vártam, hogy Aphrodité mikor fogadja végre el, de ez sose történt meg. Egy burokban éltem, ahova csak Aphrodité-nak volt bejárása, sajnos. De kitörtem a burokból, és most már, csak Randall-é vagyok.

Amit mondott, annyira kedves volt tőle. Sóhajtottam, mosolyogva majd kissé feltérdeltem, megcsókoltam és ledöntöttem az ágyra. –Köszönöm. Boldog vagyok, ha te boldog vagy. Az én érzéseim sem különbek a tiednél. Maradjunk inkább abban, hogy én vagyok a tied tetőtől-talpig. Szeretlek. Szeretném, ha mindig ilyen vidám lennél- Élveztem, ahogy a hajamba markol. Csodálatos érzés.Mosolyogtam, és ismét megcsókoltam. Ráhasaltam, és ujjaim hajában és mellkasán jártak. Annyira szeretem. Nem szoktam szavakkal kifejezni. Én ahhoz annyira nem értek. –Ha nem engedsz el. . .Hogy fogok tusolni?- Kérdeztem mosolyogva. Tudom, hogy-hogy értette, de na.

-Lehet menned kellene. Már jönnek. . . –Mondtam, majd kikászálódtam karjaiból, és hátra mentem, hogy átöltözhessek. Levettem a nadrágom, majd a mellényem. Lekerült rólam a pólóm is, amit Randall úgy imád. Sóhajtottam, majd levettem a melltartómat is. Felvettem, egy másikat, majd sóhajtottam. Aludni készülök, teljesen felesleges. Mindegy, nekem kell és kész. Felvettem egy combközépig érő szoknyát, arra meg egy V alakú kivágású felsőt. Eléggé tapad a felsőtestemhez. Sóhajtva léptem ki, majd az ágyamhoz mentem leültem rá, és Randall-al szemeztem. Érdekel, hogy erre az öltözékemre mit fog lépni. Biztos elmegy tanítani. Ha viszont elmegy akkor én aludni fogok.

Annyira örültem, hogy igent mondott, majd' kiugrottam a bőrömből, visszasegített az ágyba, én meg kicsit aggódva néztem rá.

-Biztos tetszik? Ha nem, magad választhatsz másikat, bármelyiket!
Érdeklődtem bizonytalan hangon. Nem sokkal később, hogy kimondtam ezeket a szavakat megjelent mellettünk egy kis fiola, rajta egy cetli:

Randallnak!
Idd meg!
Athéné
U.i:GRATULÁLOK!

Megfogtam és megittam, fura, csikiző érzés terjedt el testemben, nevetésre kényszerített, főleg az ujjaimat, tenyeremet, mellkasomat, fejem támadta, furán jó érzés volt, majd mikor elmúlt nem fájt semmim. Megmozgattam "törött" ujjaimat, melyeknek már semmi bajuk nem volt. Leszedtem a kötéseket, alattuk nem várt seb, csak a bőröm. Magamhoz öleltem Rosalie-t.

-Megtartom én azokat az órákat! De ha szeretnéd, segíthetsz...
Mondtam, majd megcsókoltam. Az én álomvilágomba nem tudtam soha belépni, mivel Rose volt bent, de mióta engedett, kattant a zár, egyedül sajnos nem tudtam belépni, ám most, úgy estem be, mint ahogy szerelmem szokott hozzám, ha siet. Elég erőt, hitet adott, ahhoz, hogy benyomjam az ajtót, belépjek.

- Csak téged szeretlek, szerettelek és te leszel az egyetlen, akit szeretni fogok. Sose hagylak el. Te vagy az álmom, csak te. A tiéd vagyok tetőtől-talpig, sosem engedlek el.
Súgtam a fülébe, majd magamhoz szorítottam, gyengéden belemarkoltam a hajába. Ez egy álom, fantasztikus álom.

Randall, most komolyan meglepett. Én. . .én. . .én. . .Igen. Akarom. Mi, le ne térdeljen. Fájnak a sebei. Ne térdeljen már le. De mielőtt bármit mondhattam volna, letérdelt, és láttam az arcán, hogy fáj neki minden mozdulat. Csodálatos ez a gyűrű. Most komolyan képes, letérdelni.

-Erre a kérdésre, az a válaszom, hogy. . .- Drámai hatásszünet. Tudom, hogy húzom az agyát, de. Megfogtam állát, kissé felemeltem és megcsókoltam. –Igen. Hozzád megyek.- Mosolyogtam rá, és néztem, amint felkerül ujjamra a gyűrű. Visszasegítettem az ágyba, és lefeküdtem mellé. –Jegyezd meg. Előttem ne szidd magad, mert megharaplak. Szerelek. És nem vagy leamorizált. Tökéletes vagy. És az én Görög Szex Istenem- Mondtam, az istenes részt nevetve. Megsimogattam az arcát, és feltápászkodtam az ágyról. Ülő pozícióba.

-Köszönöm. De ezt én akartam- Mondtam kissé szomorkás arccal, de elmosolyodtam. –Nem kell a nagy közönség. Nekem ez így nagyon megfelelt.- Mosolyogtam, és a gyűrűm kezdtem el nézni. Nagyon tetszik. És Randall . . . Képes volt letérdelni, ilyen sebekkel? Nem akartam, hogy ennyire fájjon neki. Legszívesebben a nyakába borulnék és sírnék. Oké, a boruláson kívül a sírás megvan. A könnyeim csak úgy potyognak. De csak a boldogságtól. Annyira örülök. Felé fordultam, és mosolyogva sírtam tovább.

-Ha jobban leszel. Megengeded, hogy sírjak a karjaidban?- Kérdeztem, és törölgetni kezdtem a szemeim. Annyira boldog vagyok. Szeretem. És ez az egyik legszebb dolog amit, most adhatott nekem. A másikra még várnom kell. Ami a gyógyulása. Ha az is megvan. Én leszek a legboldogabb.

-Vissza kellene mennem a csoportodba. . . -Mondtam, majd lassan kifújtam a levegőm. Nem akarom itthagyni, de a csoporttal meg nem kellene lemaradni. . .

Rosalie beesett a sátramba, én meg igyekeztem abbahagyni a röhögést, de annyira nehéz volt. De mikor megláttam arcát elkomolyodtam.

-De, komolyan gondoltam. Sok ember előtt akartam, de hát...nem úgy jött ki a lépés, így B terv. Komolyan gondoltam, már rég meg szerettelek volna kérni, de...hát maradjunk abba, hogy nem tudtalak. Ha szeretnéd letérdelek eléd.

Mielőtt még bármit mondhatott volna felkászálódtam, a fájdalmas grimaszokat minden erőmmel elnyomtam, letérdeltem elé, kikotortam szintén az ágy alól az eljegyzési gyűrűjét, és azt felé nyújtva, a szemébe nézve feltettem a kérdést.



-Rosalie, öt évig csak rád vágytam, mindent megtettem boldogságodért, kérlek, engedd meg, hogy ezt folytassam, menj feleségül, egy ilyen leamortizált félistenhez, kérlek!

Lehajtottam a fejem, mert most megint elbizonytalanodtam, hogy hozzám fog- jönni, sebeim fájtak, de nem törődtem velük, csak Rose a fontos.

-Köszönöm. Te is. . .pompásan festesz, ha nincs rajtad ennyi kötés. De még így is a lányok szavaival élve: „Szex isten vagy”. Mindenki ezt szajkózza. Érdekes nem?- Kérdeztem mosolyogva. Bár erre nem vártam választ. Néztem mit csinál, majd a zsákra, ami a kezemben landol. Belenéztem, majd kivettem egy könyvet. Szeretem a kis könyveket. Pont elfér a tenyeremben, és olyan aranyosak.

-Értettem. De nekem minek? Én mindent tudok róluk- Vigyorogtam rá, majd visszatettem a könyvet. Letettem magam mellé, és Randall-t néztem. Kérésére bólintottam, majd elővettem a gézt, a gyógynövényes gélt, meg két tálat. Az egyik tálban langyos víz volt és egy szivacs. A másik üres volt, de csak azért, hogy abba dobhassam a kötését.

Leültem mellé, kiszedtem a takaróból és a kötésre néztem. Áu. . .beleragadt a sebbe. Az fáj. Lassan elkezdtem felnedvesíteni a szivaccsal. Amint láttam, hogy nincs benne lassan elkezdtem leszedni róla. Amikor lekerült róla a géz, kissé megnyomtam és letöröltem a folyadékot, ami kijött belőle. Bekentem a géllel, majd rátettem a kötést.

-Remélem megfelel- Mondtam vigyorogva majd megcsókoltam. Egy ideig, csak néztük egymást, majd elkellett mennem. Megfogtam a könyveket, és siettem a lányokhoz… Milyen már, hogy csak 5 férfi van az ó csoportjában.

Amikor odaértem, kérdésekkel bombáztak. Fél órámba tellett, mire mindenkinek kielégítő választ adtam. Kiosztottam a könyveket. Hangos lapozásokat hallottam, majd elkezdtem mondani az anyagot. Erre felkiáltottak. Mi van? Ennyire érthetetlen lenne?

-Ne hülyéskedjetek. Itt az anyag, tanulni jöttetek, nem hülyéskedni- De elkezdtek sírni. Mi van? Ugye nem komoly. A könyv. . . Belelapoztam és megtaláltam a levelet. Elolvastam, és egyszerűen kiejtettem a könyvet a kezemből. Ugye ez csak vicc? Komolyan megkérte a kezem? De hát. . . Én nem érdemlem meg. Sarkon fordultam, és futni kezdtem Randall felé.

A sátorba kis híján beestem. Randall ott nevetett, és én nem értettem. Odasétáltam hozzá, majd leültem az ágyra mellé. –Ugye nem gondoltad komolyan?- Kérdeztem és letettem magam mellé a levelet. Nem értem. Én . . .én. . .én. .. tényleg nem értem. Néztem rá, és vártam válaszát.

Elegem van belőlük, már nagyon. Valami nem stimmelt a sebemmel, beleragadt a kötés, és fájt. Rose hamarosan belépett a sátorba és elmosolyodtam.
-Gyönyörű vagy...mit szólnál, ha az én csoportom felét rásóznád az 1. Hérosz Vezetőre? Már ő is kivehetné a részét a plusz órák tartásában.

Jó kezemmel benyúltam az ágy alá, majd kiszedtem egy kis zsákot. A zsákban apró könyvek voltak. Az egészet Rosalie kezébe adtam.
-Ebben vannak a következő könyveik, mindegyikben a leendő tulajdonosa neve, a szirénekről kell tanulniuk. Ideje végre megtudniuk, mi a félelem...Amúgy ha a tulajdonosa megérinti felveszi eredeti alakját. Neked is van benne egy..

Mondtam mosolyogva, azt azonban nem árultam el Rosalie-nek, hogy minden lány könyvében egy levél van, majd megtudja a hangokból...alig várom a fogadtatását.
-Megtennéd, hogy kicseréled a kötést a mellkasomon? Félkézzel sajna nem megy...

Kértem, és még mindig a tervemen vidultam. Nemsokára el kellett mennie Rose-nak. Olyan fél óra múlva kiosztotta a könyveket, minden idegszálamat megfeszítve hallgatóztam.
Felidéztem magamban, mit is olvashatnak most a Randall mániás lányok

"Kedves xy!

Sajnálattal kell közölnöm, hogy megkívánom kérni Rosalie kezét. Rettenetesen sajnálom, hogy így kell megtudnod, de reméltem, hogy ez elveszi a kedved az imádásomból. Kérlek, ne mondd meg Rosalie-nak.

Köszönettel,

Randall"

Direkt akkor kezdtem volna el tanítani a sziréneket, mikor már biztos vagyok valamiben. Ám Rosalie-éban....

Drága, Rosalie!

Ha ezt a kezedbe veszed, akkor eljött az idő, mikor úgy gondolom, nem biztos mondanál nekem nemet, ha azt mondanám neked, LÉGY A FELESÉGEM!

Hirtelen feljajdult minden lány, egyszerre mondták, RANDALL EL AKAR VENNI!, kis csönd, heves lapozás, ez biztos Rse, majd leesik egy könyv, ez szintén Rose. Halottnak tettettem magam, de a nevetés kiszakadt belőlem. Nem vicc volt, komolyan gondolatm.

Engedelmesen elaludt. Végre. Annyira örülök, hogy pihen. Felültem, fejét az ölembe tettem, finoman, majd simogatni kezdtem az arcát. Nem voltam annyira fáradt. Meg amúgy is, szeretném, hogy így feküdjön. Annyira örülök, hogy jobban lett.

Láttam, ahogy álmodik. Mosolyog. Akkor biztos szépet álmodik. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit álmodhat. Sajnálom, hogy nincs olyan képességem, amivel betudnék lépni más álmába. Tovább simogattam arcát, de hirtelen megváltozott az arckifejezése. Dühös volt, majd döbbent, és kissé kétségbe esett. Lehajoltam hozzá nyomtam ajkaira egy csókot.

Az éjszaka többi része, lassan el is telt. Figyeltem, ahogy a nap besüt az erkély ablakon. Hermész bekopogott. Lassan kijöttem Randall alól, és kimentem hozzá. Kinyitottam az erkély ajtót, majd kissé behúztam magam mögött, hogy Randall ne fázzon meg.

Beszélt a fiaival. Érdekesek. Sok mindent mesélt. A fiúk élvezik a tanulást, és szeretnek velem tanulni. Igen, ezt én is észrevettem. Még olyan 1 órát beszélgettünk, majd bementem Randall-hoz. Mélyen alszik. Annyira szeretem nézni, ahogy alszik. Athéné bejött, a kezembe nyomott pár gyógyszernek tűnő valamit, és leküldött minket.

Radall-t betakartam, majd nyomtam homlokára egy puszit. Átöltöztem, és elhagytam a sátrunkat. Magam mögött persze bezártam az ajtaját. Hermész fiai, már ott voltak előttem. Megkértem őket, hogy senkit, se engedjenek, a közelébe. Ha valaki mégis jön, fogják el, kössék ki a fához és majd én gondoskodok róla.

Bementem a tábor közepébe, egy nagyobb füttyentés, és mindenki odajött. Felálltam a rönkre, majd kissé megköszörültem a torkom, és beszélni kezdtem. –Maradjatok csöndben. Randall-nak pihennie kell. Nem fog órákat tartani. Mindenkit megkérek, hogy ne mennyen a közelébe. Ha valaki ezt mégis megteszi. Számoljon, az én haragommal és Athéné haragjával. Aki odamer menni. Saját kezemmel fogom megölni.-Értetlen tekintetekkel találkoztam bármerre is néztem. Nem értem. Ezen mi nem olyan érthető. . .- Akinek még mindig nem világos. Randall súlyosan megsérült. Szüksége van csöndre és pihenésre. Meg arra, hogy befogjátok az oltári nagy szátok, és hallgassatok. Senki sem zavarhatja. Bármit akartok tudni engem kérdezzetek meg. Aki odamer menni, meghal. Remélem világosan fejeztem ki magam! –Néztem ismét körbe, és lassan kezdték felfogni. Remélem is. Illetve az ő életükben ajánlom is, hogy betartsák. ..-Oh, még valami. Az akinek ma Randall-lal lenne órája, az jön az én órámra. Nem érdekel, hogy ez kinek tetszi kinek nem. Ez van. Az ő tananyagjaikat is megtanuljuk. Akinek jönnie kell az én óráimra, azt délben várom ugyan itt. Mehettek- Mondtam, majd leugrottam a rönkről. Eline szemei ölni tudnának.

A nap, kissé nehezen telt, de nem érdekel. Istenem, Eline mennyire kiborít. Folyton idegesít. Komolyan mondom megfojtom. Vagy még jobb kitiltom a táborból. ..nem azért ennyire nem lehetek vele szemét. De hát. Folyton Randall-ról rágja a fülem. Azt akarja, hogy hagyjam el. Ennyire nem lehet vak. Tudom, hogy hallotta mi történt este köztünk és épp ez miatt van annyira kibukva, de mit várt? Szeretjük egymást. Egyszer csak lefeküdtünk volna. . . Mindegy Mielőtt dél lenne, beugrok megnézni Randall-t. De addig még van három órám.

Végre, végeztem, az én csoportjaimmal. . .Ahh. . Kiborítóak. De volt íjászat. Ami nagyon jó. Szeretem ezt tenni. És a diákjaim is szeretik. És meg is tanulnak. Sietve mentem a sátrunk felé, de Eline, már ott kukucskált. Hermész fiai kikötve. Aszta, szép csomók. Amint meglátott, harsogni kezdte a nevem. Ejj ez az én fülemnek is fáj. Túl hangos.

-Eline. Ha most azonnal, nem hagyod el ennek a sátornak a 10 méteres körzetét. Én magam foglak megölni! És nem érdekel, hogy Athéné kedvence vagy. Takarodj- De csak nem akart elmenni. Egyre csak visítozott. Nem bírom tovább, és szerintem már Randall sem. –Eline, TAKARODJ!!!!- Mondtam kissé hangosan. Még mindig nem mész el? Oké. Mögé léptem, és egyszerűen leütöttem. Földre zuhant. Elájult. Egy kis pengével, eloldoztam Hermész fiait, majd elvitték az ájult Eline-t. De már jött a következő. Mögé léptem, és megböktem a hátát.

-Na jó. Megkérlek, hogy most menny el, vagy téged is úgy fognak elvinni, mint Eline-t- Na neki több se kellet. Elhúzta a csíkot. Lassan besétáltam a sátorba. Bezártam magam mögött az ajtaját, majd Randall felé vettem az utam. Amikor mellé értem, leültem a székre és rámosolyogtam.

-Ne haragudj rám. Soha többé nem fog előfordulni ez. Eline-t elvitettem.- Mondtam mosolyogva, majd megsimogattam az arcát. Amikor észbe kaptam elkaptam kezem. –Kérsz valamit? Enni, inni? Esetleg tehetek érted valamit?- Néztem rá, kissé aggódva. Remélem, nem zavarták meg még jobban. Áááá. . .Nemsokára mennem kell. De addig ismertetem vele a dolgokat. –Az óráidat én vettem át. Nemsokára mennem is kell, hogy a tieid is megtartsam, nehogy lemaradjanak.- Mosolyogtam rá, és vártam válaszára. Remélem, tehetek érte valamit.

Rose megérintette a szívemet. Azt hitte, hogy én meg Eline? Ilyen rövid idő alatt tuti nem. Mellesleg az egy pióca, már másodszorra csapol meg, kezem még mindig vérzett. Nem akarom többé meggyógyítani, maga miatt esik baja, én meg rohanjak őt meggyógyítani. Idegbajt kapok. Rose a nyakamba borult, olyanokat mondott, hogy elcsodálkoztam. Irtó szarul lehet, ha ilyeneket képes mondani. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem bírtam követni. következő pillanatban már eltűnt az övem, és a sliccem is le volt húzva.
- Én mindig a tiéd voltam, csak te nem fogadtad ezt el..eddig..
Mondtam, majd megcsókoltam. kezem a hajába túrt, ledöntöttem az ágyra, lerúgtam magamról a nadrágot, róla meg lerántottam a szoknyát.
Ajkaim lekalandoztak melléig, ott csókoltam, ahol nem védte melltartó, majd lejjebb vándoroltam, egész a hasáig, onnan a combján át a lábujjáig, majd vissza. Mikor ajkaink újra találkoztak forró, vággyal teli csókot leheltem rá.
-Biztos ezt akarod? Aphrodité nem fog örülni.
Komolyan gondoltam, de szívem olyan vadul vert, ereimben vággyal kevert vér örvénylett, testem egyre melegebb lett.
- Annyira vágyom rád.
Leheltem a fülébe, majd sokkal erősebben csókoltam meg, követelődzőbben. Fordultam velünk egyet, most ő volt felül. Szeret vezetni, nekem meg mindegy, csak tőle legyen, akármi is az.

Fáj. Fáj, hogy elment tőlem. Fájt, amikor kilépett, és fájt, hogy nem velem van. Tudom mit érzett. És ez borzalmas. Soha többé nem csinálom ezt vele. Randall, kint volt és én minden szót hallottam. Hallottam, ahogy a szerelmet vall neki, és beleszakadsz a szívem. Láttam magam előtt mit tesz Randall-al. Tudtam, hogy hova nyúl és hogy hol fogdossa. Nem bírom. Sírásom zokogásba ment át, de ezt nem lehetett hallani a sok párnától. Szerencsémre. Randall. Elküldte. Azt mondta nem szereti, de ezt vajon azért mondja, mert én is itt vagyok, vagy komolyan gondolja. Oh, Zeusz, mond most mit tegyek? Legszívesebben kimennék, és magamhoz ölelném Randall-t. Könyörögnék neki, hogy jöjjön vissza hozzám. Öleljen magához szorosan és oszlassa el a fájdalmam. Nem, ezt nem tehetem. Sose kérhetek tőle ilyet. Nem tehetem. Nincs hozzá jogom. Csönd lett. Csöndben vannak. Lehet, hogy. . .Nem erre még gondolnom sem lehet. Ekkor Randall hangja, mint egy mentő öv. Amennyire csak tudtam összehúztam magam, és sírtam tovább. Sírtam a férfi után, akit 5 évig csak kételybe sodortam. Akivel 5 évig csak játszadoztam. És mindent egy hülye tanács miatt. Pedig, ha hallgattam volna magamra. Lehet, már Randall felesége lennék. De nem. Nekem egy hülye tanács kellet. Sose fogom megbocsátani magamnak.

Eline-t, elvitték és Randall visszajött. Leült mellém, és olyat mondott, amit nem tudtam hova rakni. Igen, 100 és 100 lány vár rá. Vár arra, hogy oda mennyen köréjük, hogy láthassák, akár csak 1 pillantásig. Várják a napot, amikor nem utánam fog epekedni, hanem valaki más után. Közülük. A kérdésére, vettem egy nagy levegőt, és lassan elkezdtem lenyugodni. Szeret. Még ezek után is. És én is őt. Örökre szeretni akarom. És meg is fogom tenni. Felültem, és a nyakába borultam. Szorosan bújtam hozzá, bele a puha és kellemesen meleg felső testéhez.
-Vágyok rád. Akarom, hogy a magadévá tegyél. Akarok mindent, ami tőled van. És akarom, hogy velem legyél boldog, és ismét bíz benne annyira, hogy velem legyél, örökre- Mondtam neki, majd lassan elengedtem, kivettem a csatokat a hajamból, és levettem a felsőm. Pech, de melltartó van alatta. Így azt neki kell, majd kikapcsolnia, ha akar engem.

Közel hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Kezeim, övére csúsztak és lassan elkezdtem kibontani. Amint végeztem, kihúztam a nadrágjából és azt is a földre tettem a felsőink mellé. Lassan kigomboltam a nadrágját és a sliccét is lehúztam. Oké, túl messzire mentem. Nagy nehezen elszakadtam ajkaitól, és a földre néztem.
-Ne haragudj rám. Nem tudom, miért tettem. . . –Kértem elnézést a viselkedésem miatt. Szégyellem magam, nem is kicsit. Annyira ostoba vagyok. Tovább szemeztem a földdel, és vártam a reakciójára.

Tudtam, hogy én bármit megadnék neki, amit csak szeretne, és azt is megértettem, hogy ő is, ami elég fura volt, mivel délelőtt még ott tartottunk, hogy úgy ment el mellettem, mint egy lány mellett. Mosolyogva hallgattam kérdéseit, de nem volt időm válaszolni, mivel kezem elvette, és a mellére tette. Ezen elcsodálkoztam, nem is kicsit, még soha nem fogtam meg egy nőnek sem a mellét. Mikor azt mondta, hogy az enyém olyan melegség járt át, amit sose éreztem még. Egész belülről jött, őrült szívem felől. Átölelt, magára húzott, jobb keze csupasz hátamon vándorolt, simogatott, bal a hajamba túrt, fantasztikus érzés volt, ő úgy csókolt, hogy attól elválni nem lehetett. Megőrjített minden mozdulata. Forrt a vérem, csak úgy száguldozott az ereimben, a vágy is nőttön nőtt, őt akarta, örökre, az ajkait, érintését, és már én is akartam őt minden porcikámmal. Már nyitottam számat a válaszra, mikor kopogtak, nem akartam elengedni őt, leállni, folytatni akartam, míg neki nem adtam mindenemet, de nem lehetett. Eline üvöltözött, Rosalie elfordult és keservesen zokogott. Ideges lettem. A vágy átalakult dühvé.
-Csak egy perc, és visszajövök.
Ígértem Rosalie-nek, majd felugrottam és gyorsan kimentem, olyan sebesen húztam be magam után a sátor ajtaját, hogy ne láthassa Rose-t. Eline ott állt előttem...törölközőben. Köpni-nyelni nem tudtam.
-Randall, szeretlek, tényleg, teljes szívemből, megmentetted az életemet, kérlek. Ugye te is szeretsz?!
Keze végigsimított meztelen felsőtestemen, megállapodott a nyakamon. Ahogy magamhoz tértem az első döbbenetemből lefejtettem magamról a kezét.
- Nem, Eline, nem szeretlek, esetleg, mint egy barát, de kezded eljátszani a bizalmamat. most menj, és meg ne lássalak ma!
Eline majd' elsírta magát, de nem ment el.
-Mióta ittam a véredből olyan furán vagyok, folyton szédülök.
- Aludj!
- Nem kaphatnék...még egy kicsit, kérlek, aztán nem látsz, holnap se!
Már bármit megadtam volna azért, hogy elmenjen, így felemeltem a bal csuklómat, beleharaptam, újra felszakítva a nehezen begyógyult sebet. A lány mögé léptem és hátulról nyújtottam elé a csuklómat. Ő megfogta és azonnal rátapasztotta ajkait. Éreztem ahogy szívja, ahogy ereimből a vér átmegy belé. Egyre erősebb volt, nekem meg egyre jobban fájt, mikor már zsibbadt a kezem elhúztam, de ő tartotta.
-Eline, engedj el!
Ere már elengedett. Füttyentettem egyet, mire Hermész két fia azonnal odaszaladt Eline mellé.
-Kísérjétek a sátrába, és ügyeljetek rá, meg arra is, hogy ma már senki ne zavarjon minket. Ha mégis valaki kopog...a ti érdeketekben remélem, hogy nem lesz ilyen.
Bólintottak, megragadták a lányt és elvitték. Visszamentem a sátorba, leültem az ágyra, a hason fekvő Rose mellé.
- 100 és 100 lány szíve az enyém, de nem érdekel. 100 és 100 lány teste lehetne az enyém, de nem akarom. Én mind az 5 évben csak rád vágytam. "A tied vagyok. És nem másé". De te vajon még most is vágysz-e még rám?
Kérdeztem, mert nem akartam úgy folytatni, hogy ő nem akarja.

Tetszett ez a kis játék. Élveztem, ahogy szíve hevesen lüktet, és a nevemen szólít. Szeretem. Szeretném, ha boldog lenne. És tudom mi kell neki. Csak hát. . mint mindenki ilyenkor fél. Én is félek, nem is kicsit. De tudom, hogy vigyázni fog rám. Kérdésére elmosolyodtam, figyeltem mit tesz a kezemmel, majd figyeltem kezem alatt, az ütemesen verő szívét.
-Én. . . Téged. Teljes valódban. Boldoggá tenni. Most te jössz. Mond mit kérsz tőlem? Eddig te adtál meg nekem mindent. Mindent, amire csak vágytam. De arról, hogy te mire vágysz nap, mint nap nem esett szó. Mi kell neked? 100 és 100 lány? A szívűk? A testük? Netalántán az én testem? A szívem már nem ajánlom fel, hisz az már a tied.- Mondtam mosolyogva. Én neki adok bármit. Bármit amit megtudok neki adni. És örömmel adom neki a testem is. Megfogtam kezét, majd mellemre tettem. Nem is kell mondanom, de elvörösödtem. Hiába én tettem oda a kezét, de az akkor is más.
-A tied vagyok. És nem másé- Suttogtam, majd megcsókoltam. Kezét lassan elengedtem. Jobb kezem hátára vándorolt, bal pedig a hajába. Haja puha volt. Csodálatos érzés volt, ahogy ujjaim hajával játszadoznak. Akarom. Ajkait, testét és szívét, ami már az enyém. Ekkor valaki bekopogott a vásznon. Keservesen nyögtem fel, de tovább öleltem Randall-t.
-Randall, Randall, Randall gyere ki kérlek.- Na ne. Ez a csaj, aki nem rég a vérét szívta. Nem akarom, hogy elmennyen. A lány pedig egyre csak a nevét szajkózta. Felsóhajtottam, majd elengedtem Randall-t. Kezét levettem mellemről, majd hasra fordultam, és a párnáim alá temettem a fejem.
-Menny, már tűkön áll a várakozástól- Motyogtam, és bele se mertem gondolni, hogy elmegy. Nem, nem akarom, hogy elmennyen. De ha ennyire szajkózza a nevét, vagy ő megy ki, vagy én, de abban nem lesz hála. . . Nem érdekes. Mindegy. De még mindig ott áll, és a nevét szajkózza. Nem bírom. Könnyeim egyszer csak megjelentek arcomon, és láttam, ahogy a párnámon landol. Nem érdekel. Összehúztam magam, és sírtam hangtalanul.

Teljesen felhúzta az agyamat. Levette rólam az ingem, milyen kis heves. Ledöntött magáról, felém mászott, a fülembe suttogta, lelete csiklandozott, majd gyengéden beleharapott. Felsóhajtottam, majd mikor végzett A párnák közé feküdt.

Felé másztam, finoman magamhoz öleltem, ajkaim a nyakán vándoroltak. Megint felkúsztam hozzá, most én suttogtam a fülébe.
-Én tudom mit szeretnék, de te mit szeretnél? Mondd meg,mit szeretnél belőlem, és megkapod, bármit. Csak mondd mit szeretnél belőlem? Esetleg a hajam, vagy a kezem...mondd, és mindent megkapsz, azonnal.
Megfogtam a kezét, végigvezettem a mellkasomon, le, egészen a nadrágomig, de nem tovább, majd vissza, a szívemig, mely hevesen dobogott.

Vártam a válaszát.

-Szegényke, de nem sajnálom- Mondtam mosolyogva, majd a sebre néztem. Mielőtt még lenyalhatta volna, megfogtam a kezét, és lassan elkezdtem én magam lenyalni a vérét. Nem ittam belőle, egyszerűen, csak begyógyítottam. Csókját mosolyogva viszonoztam, és a hódolós részen elvigyorodtam.
-Ha bejönne, és küldeném a pokolba- Mondtam, majd engedtem, hogy eldöntsön, fölém másszon és csókoljon. Mindegy csókjába beleremegtem. Amik a nyakamra érkeztek nyögést csaltak ki belőlem. Nem csókoltak még ott, de imádom. Kedvem lett volna azt mondani, hogy elég, de nem! Nem vagyok olyan ostoba, hogy elhajtsam!!! Soha többet. Ingjét néztem, miközben vállamon csókokat kaptam. Lassan levettem róla az inget, hogy egész felső teste csak és kizárólag az enyém lehessen. Amint levettem róla, egyszerűen lehajítottam az ágyam mellé, majd magamhoz öleltem.
-Kérlek. Kérlek tégy velem bármit. Bármit, amit úgy érzed, hogy akarod. Én nem ellenkezek. Szeretném, ha megtennél bármit velem.- Suttogtam fülébe, majd finoman ráharaptam. Hehe. Mint egy kis pióca, aki a fülből táplálkozik. Amint eleget időztem fülén, visszahanyatlottam a párnák közé, és megcsókoltam. Megcsókoltam úgy mint még soha. Annyira, kívántam. Ha most valaki, legyen az isten, hérosz netalántán Zeusz, megmer zavarni minket, és komolyan megölöm!!!

Keserűen felnevettem.
- A lányka halott. Az ingem csatájában ő húzta a rövidebbet, de újraélesztettem, még nincs jól. Mikor már szédültem elhúztam a csuklómat.
Mondtam, majd a jobb kezemet tenyérrel felfelé felé nyújtottam, így jól látszott a félhold szerű harapás, mely még mindig szürkén fénylett a vér miatt. Jó ízem van, az a baj. A lány úgy rám csimpaszkodott, mintha a sivatagban lenne és a csuklómban víz folyna. Megrázkódtam az emlékre.

Visszatértem a jelenbe, ahol éppen lenyaltam a kifolyó vércseppet. Tényleg nincs rossz ízem...Megcsókoltam Rose-t.
-Csak, hogy ne jöjjön vissza a hódolód, mert legközelebb nem könyörülök rajta.
Mondtam mosolyogva, majd ledöntöttem az ágyon és végigcsókoltam nyakát, vállát, fölötte térdeltem, hogy ha kell meg tudjon állítani. Ingem két szárnya körülölelte csípőjét, felsőtestét, mint egy sátor.

Szíve vadul vert, és ezt érintéseimben, csókjaimnak kaptam meg. Legalábbis nagyon remélem. Annyira boldog voltam. A csókjai kellemesek voltak. Annyira boldog voltam, hogy bízok bennem ismét. Kérésén elmosolyodtam, majd adtam egy puszit ajkára, ezzel jelezve, hogy megértettem.
-Soha többé nem leszel magányos. Én itt vagyok és itt leszek neked.- Mondtam mosolyogva, majd a kijelentésére ráöltöttem nyelvem. Tudom, nagyon jól. De eddig nem tettem meg. Érintésére beleremegem. Nem szokták simogatni a hátam, és annyira jól esett most. A lányok, ott hüledeztek. Ez zavart, de most valami illetve valaki jobban lekötötte a figyelmem. Kérdésén elvigyorodtam.
-Mennyünk- Mondtam, majd végignéztem, ahogy felveszi az ingjét. Mindig is szerettem nézni, bármit is csinál. Főleg, ha gyakorol. A teste megfeszül és izmai kidülledtek. Belekaroltam, szorosan öleltem magamhoz karját, míg a sátorhoz sétáltunk.

Odaérve Randall bezárta a sátrat, és én elvigyorodtam. Csak tudnám pontosan mi jár a fejében. Kíváncsi voltam. Csak, hogy még egy kicsit, női bájaimmal húzzam az agyát, kecsesen sétáltam végig, majd leültem az ágyamra. Tudom, hogy vele aludhatok. Remélem nem lesz ellenére, ha vele alszok ezentúl. Nem mindig, de visszatérő hérosz leszek az ágyában. De csak az övében.
-Miért zártad be?- Kérdeztem mosolyogva, kissé gonoszul ugyan. Amint közelebb jött, éreztem, hogy elvörösödtem. Nem is kicsit. –Nem kell a kétbalkezes lánykához menned?- Kérdeztem. Még ha akarna már akkor sem mehetne. Megtiltom neki. Főleg, hogy végre tudja, hogy mennyire szeretem.

Nem tudtam mit mondani. Már majdnem megkaptam életem negyedik csókját, mikor ez a hülye bejött. Mellesleg olyat mondott, hogy teljesen beakadt a levegő. Egyszer azt kérdezte tőlem Zeusz, akarom-e, hogy szóljon Aphroditének, besegítsenek Rosalie feje elcsavarásába, de nemet mondtam. Azt akartam, hogy Rose a kitartásomért, magamért szeressen, ne azért, mert egy buta fátyol veszi körbe, ami meghatározza az érzéseit. Erre ez lett. Zeusz megmondta, hogy valami nincs rendben, de engem annyira elvakított a szerelem, az imádat, hogy nem láttam tovább az orrom hegyénél, pedig kellett volna. Jóval tovább. Elszorult a torkom, alig kaptam levegőt. Rose mögém lépett, két gyönyörű, törékenynek tűnő kezét a mellkasomra tette, ilyet még soha nem csinált. Bal tenyere alatt szívem vert lassan. Meg nem mondtam volna, hogy miért ilyen lassan. Talán azért, mert eddig is bujkált bennem a kétség, a kétség efelől, hogy szeret, nem arról, hogy úgy szeret-e, mint én őt, mert abba valahogy kicsit biztos voltam, hogy annyira nem. Ez valami belenyugvás volt. Energiám egyik felét a héroszokba feccöltem, a másikat meg abba, hogy Rose minden kérése teljesüljön, ezzel szúrtam el öt évet az életemből...a semmire. lehajtottam a fejem.
-Nem biztos...hogy akarom...
Mondtam halkan, még kipréseltem magamból, fojtogattak a gondolataim, nem bírtam semmi másra gondolni csak arra, hogy vége. Valahogy megváltozott a hangja, mintha érzés lett volna benne, ezen megdöbbentem. lehúzta rólam az inget, ezen aztán teljesen levertem a biztosítékot. Így aztán, hagytam magam, felhúzott rám egy másikat, gyönyörű volt, pont olyan, amilyet tönkretett a csaj. Szép volt. Miután kiment elkeseredetten túrtam bele barna hajamba, fogalmam sem volt, mit kéne tennem, teljesen össze voltam töve belülről, végül követtem ki a sátorból. Nem fogtam meg a kezét, arcom teljesen érzelem mentes volt.

Nem értem, miért nem teszi rám a kezét. Annyira vágytam arra, hogy végre megöleljen, de nem akartam kezdeményezni, ennél jobban legalábbis, hisz nem tudtam mi lenne a vége. Nagy nehezen kinyögött valamit és én csak elmosolyodtam. Örülök, hogy megengedi, hogy mellette aludjak.
-Nem kell félre húzódnod, én veled akarok aludni, és nem jó messze tőled- Mondtam neki mosolyogva, és elegem lett. Aphrodité buta taktikája miatt, már kezdem azt érezni, hogy sose fog úgy szeretni, mint akkor. És én azt akarom. Megakarom csókolni. Mindig. Már éppen érintettem az ajkát, amikor bekopogtak. Nem igaz. Miért pont most. Én. . .Pedig már majdnem. Ráültem Randall csípőjére és a fiút néztem. Elfelejtettem. Tényleg. Pedig már 3 napja ezt beszéltük.
-Tényleg, bocsi elfelejtettem.- Mondtam, majd kicsit felemelkedtem Randall-ról, de ő már el is mászott alólam. Ne!!! Most tuti arra gondol, hogy vele. . .Nem!!! Ezt én nem akarom. Pedig, csak a nyaklánc miatt találkoztunk. Amit Randall-nak akarok adni. Azért, hogy megmondhassam neki, hogy mennyire szeretem. És mert. . .Mindegy. Felálltam, majd Randall mögé mentem, átöleltem és kezem mellkasára tettem. Nem mondom nem esett jól a durva anyag, de nem érdekel. Most Randall a legfontosabb. Ha el is kell árulnom magam idő előtt.
-Deniel, mennyünk, de Randall is jön. Elég a titkolózásból.- Mondtam, majd lassan elengedtem, de figyeltem, hogy megtudjam fogni a kezét. Amint rám pillantott elmosolyodtam. Deniel kilépett a sátorból, hisz intettem neki a fejemmel.
-Megmutathatom, miért jött ide és mondta ezeket, vagy már nem érdekel. . . ?- Kérdeztem meg, kissé remegő hangon. Elég volt, a kemény szívtelen énemből. Elegem lett. Annyira fájt, minden. Csak és kizárólag Randall érdekel. Semmi és senki más. Szeretem, és ma ha velem jön, ezt meg is tudom neki mutatni. Lassan levettem róla a durva ruha darabot, és elővettem egy vadonatúj inget, amint pont a nyaklánc átadására vettem. Hasonlított az előzőhöz, amit nem rég öntöttek le. Lassan ráadtam, és figyeltem, ahogy az izmai megfeszültek. Elé léptem és begomboltam az inget, addig, ameddig ő szokta. Amint végeztem felpillantottam rá.
-Kérlek, gyere velem. Jóvá akarom tenni azt,amit elkövettem- Kérleltem, majd elindultam ki. Ha jön utánam akkor örülök, Ha nem akkor is elmegyek és elhozom az ajándékot. Deniel kint állt. Bólintottam és lassan elindult a kohó felé. Még ránéztem Randall-ra könyörgő szemeimmel, elengedtem a sátor ajtaját és követtem Deniel-t.

Szomorú voltam, a kedvenc ingemtől kellett búcsút vennem.
-Tudom...de inkább ő, mint én...
Mondtam elgondolkodva. Azon elmélkedtem, miért vagyok ennyire mazochista. Komolyan ezt a macska-egér játékot kívánom örökké játszani Rosalie-val? Mikor 100-150 lány csorgatja értem a nyálát, bármelyik pillanatban szíves örömest rám mászna és agyon csókolgatna, ujjaik a hajamban járnának..de én mégis Rosaliet bálványozom. Azt, akiről egyre kevésbé hiszem el, hogy szeret. Hisz miből tudnám? Az övé volt mindenem, mégis direkt elkerült, igyekezett minél kevesebb testi kontaktust létesíteni köztünk, folyton piszkált, mély szúrásokat ejtett rajtam, az volt a legjobb, mikor meg is forgatta bennem a kést, csak aztán húzta ki, hogy újra belém mártsa. Sokszor tudomást sem vett rólam, ez fájt a legjobban.
Hirtelen odajött hozzám, felmászott az ágyra, egészen felém, de nem rám véletlenül sem, megtartotta magát, gyönyörű arany haja körül ölelt, lehelete édes illata betöltötte a fejem. Épphogy súrolta a csókhatárt. Annyira meg akartam csókolni, de nem tettem, még a kezemet sem emeltem föl. Tudtam, hogy ez egy újabb próbatétel, ez is eléggé hátba szúrós volt.
-Ha szeretnél...majd arrébb húzódom, hogy kényelmesebben elférj...
Nyögtem ki végül, mert teljesen elvarázsolt. Ekkor valaki bekopogott a vásznon, majd belépett. Ahogy megláttam, ki az fájdalom kúszott az arcomra és elfordítottam fejem. Rosalie egyik fő hódolója volt. Feje sárga volt, tényleg helyes fiú volt, csak az bántott benne, hogy teljesen oda volt Rosalie-ért, én meg nagyon féltem, hogy egyszer csak őt választja.
-B..bocsánat, csak azt mondtad, Rosalie, hogy átjössz hozzám, mikor már nyugodtak a sátrak, a többiek már lefeküdtek, a Hold is feljött...nem csináljuk akkor, amit megígértél...?
A szavak úgy hatoltak belém, mint a tőrök, mindegyik jó mélyre, a szívem közepébe. Halkan felnyögtem, hogy lehetőleg nem hallja a srác. Csak rosszra tudtam gondolni, hisz miért mondott volna olyat Rose, hogy mikor már lenyugodtak a sátrak...
-Akkor erről ennyit...jó...jó szórakozást.
Nyögtem ki végre, mert úgy éreztem, három tonna nyomja mellkasomat. Kicsusszantam Rose alól és felvettem egy barna durva vászon inget, nem gomboltam be, minek...

Elmegy? Most komolyan elmegy??? Ha odamegy, én én. . .Belehalok. De nem, összeütközött a kétbalkezessel. Hehe. . .Vele nekem is meggyűlt a bajom. De mit akar? Bor van nála, mai rájuk ömlött. És, ennyivel elintézi. Érdekes. Sóhajtottam, majd a lányra néztem, aki megszeppenve nézett rám.
-Mit vártál? Ha még rá is öntesz valamit, ne várj túl sokat- Közöltem, vele, majd mintha ott se lenne olvastam tovább. Lehet, tényleg elment a lányokhoz? Nem ezt nem tenné meg velem. Ugye? Sóhajtottam s a következő pillanatban Randall ismét megjelent. Figyeltem, ahogy leveszi az ingét. . .És a lány kezébe nyomja. Csillogott a felső teste, ami nem mondom csodálatos látvány volt. A tálra néztem, majd elvettem egy szőlőszemet, és megettem. Finom édes. Jól választott. Figyeltem, ahogy letörli a felső testét. Kedvem lett volna, odamenni és letörölni én magam, de nem tehetem. A lányokra néztem, akik mint az őrült rohantak, a lányka után.
-Az inged nem jön vissza, épségben- Mondtam, majd becsuktam a könyvet és letettem az asztalra. Felálltam, megmostam a szőlőket, vissza ültem és lassan enni kezdtem.
Egy ideig, még csöndben voltam, majd kíváncsi lettem, mit tesz, ha megteszem, ami most a fejemben van. Letettem a tálat, majd kecsesen odasétáltam hozzá. Fölé hajoltam, és felkúsztam rá. Nem feküdtem rajtam, mert tartottam fölötte magam, majd lehajoltam jó közel az arcához. Fürtjeim arcunkat körül ölelte.
-Mond csak, veled aludhatok ma?- Kérdeztem, még közelebb hajolva hozzá. Lassan beléptem abba a zónába, amikor már a csók, kötelező volt, de még nem. Hehe. . .Gonosz vagyok tudom.

Fáradtan túrtam bele a hajamba, rendben, levert, ennyi volt, öljön meg, vagy nem tudom. Felálltam, begomboltam az ingem, majd kiléptem a sátorból. Eline ott állt előtte, kezében borral, mikor kilétem belé mentem, csak úgy csöpögött róla a bor, ahogy rólam is.
-A fenébe, Eline! Mit keresel te itt? Készen van már az a stratégia?!
-N..nincs...
-Akkor, kérlek, ne csináld ezt.
Kikerültem, boros ingem teljesen rám tapadt, de akkor is hozok szőlőt. út közben szereztem egy tálat, megtöltöttem az egészet szőlővel, majd visszamentem a sátorhoz, Eline még mindig ott szobrozott.
-Mit szeretnél?
Kérdeztem tőle most már idegesen
-Ha...hadd mossam ki az inged...
Sóhajtva vettem le, adtam a kezébe, csak menjen már.
Rosalie elé tettem a szőlővel teli tálat, majd egy vizes ronggyal elkezdtem lemosni magamról a bort. Mikor végeztem visszafeküdtem az ágyra, előbb még kiszóltam a sátorból.
-Eline! Hozd vissza estére az ingem!
A lányok mind felém fordultak, és húztak, meg háztak, majd Eline felé kezdtek közeledni, aki futni kezdett.
-Ezek őrültek...
Mormogtam és visszafeküdtem az ágyra.

Sikerült. Há. . .Ma esti első szúrás meg is volt. Látszott rajta, hogy majd kiugrik a bőréből. Ennek örülök. Nem szeretem kínozni, de csak így lehet biztos a dolgomban. Szeretem. Tudom, hogy nem szoktam mondani, de így van. Nagyon is. Utálom, amikor a kiscsajok, ott legyeskednek körülötte, és nem tud elszakadni tőlük. Nem tudom meddig bírom ki azt, hogy ne mennyek oda és közöljem velük NYÍLVÁNOSAN, hogy Randall foglalt. De nem tehetem, elvégre, valakit, nekik is bálványozni kell. De ne Randall-t!!!! Mindegy, majd egyszer rájönnek, remélem.

Hallgattam, amit mond, és kedvem lett volna rajta el. . el. . elsírni magam. Tudom, hogy ez a visszavágása, de akkor is fáj nagyon. Sóhajtottam, majd felpillantottam rá a könyvből.
-Ha ennyire tetszenek, menny csak játszadozz velük. Ha végeztél, hozhatsz egy kis szőlőt nekem- Mondtam neki, majd ismét a könyvre pillantottam. Mielőtt még ezt megtettem volna végigmértem felső testét. Oké, erre azt tudnám jelen állapotban mondani, hogy : Adonisz. . .vagy azt, hogy Isteni a teste, de!!!! Rosalie fogd vissza magad. Nem teheted ezt. Egy nagy levegő lassan kifúj, és tovább olvastam a könyvem.

Ez a sok hülye kiscsaj megfájdítja a fejem. Párnákba temettem magam és igyekeztem eltűnni. Mit hisznek? Hogy egyszer csak fogom és feladom ezt a végtelen próbálkozást és őket választom..egyszerre...mindet????? Wáá megőrülök, ordítani fogok és megtépem magam. Ekkor belibbent Rosalie, átöltözött, majd mikor kijött úgy bámultam rá, mint a megtestesült álomra, mert az is volt. Az én álmom.

Gyönyörű, legszívesebben ráugranék és megcsókolnám, de visszafogtam magam, másfelé néztem és igyekeztem lenyugtatni őrült szívemet. De nem ment. Egyre csak verte bordáimat, mintha ki akarna szakadni, ha nem megyek most azonnal oda, ölelem meg és csókolom végig a nyakát. De ilyet nem fogok tenni...soha, amíg ő nem kezdeményez. Már csak az kéne, hogy az egészet újrakezdjem.

De jó, ha harc, hát legyen harc.
-Képzeld, megjöttek Aphrodité lányai. Csodálatosak, a hajuk, az alakjuk...a szemük...és ahogy táncolnak...igazán üdítő volt a sok nyáladzó kislány után két ilyen hölggyel táncolni, egész jól megtanítottak...nem mintha nem tudtam volna...
Ez is egy egész szép szúrás, de nem akartam mélyet, mert a végén még kikapok ebben az egészbe. Aztán sóhajtva rogytam vissza az ágyra, belenyugodva, ma sem lesz csók.

Borzalmas, borzalmas, borzalmas. Jobb szót, is találnék rá, de másból nem értenek. Hogy tudnak így lőni??? Most komolyan!!! Ha 10íszer nem mutattam meg,egyszer sem. De még mindig nem tudják. És tudom, hogy miért csinálják. Nem csak a fiúk, de a lányok is. Nem b-rok már cérnával sokáig. Az agyamra mennek, hogy folyton Randall körül lebzselnek. . . . Oké, tudom, hogy jó pasi meg egyebek, de kérem Ő az Én Randall-om. Hehe. . .Már 5 éve. Ráadásul, 2 év alatt kapott egy csókot. Hát azért van kitartása mit ne mondjak.
-Oké, végeztünk, tünés- Közöltem, nemes egyszerűséggel, majd lőttem párat. Amint meguntam, elindultam a sátrunk felé. Útközben, még megállítottak, de gyorsan letudtam.

A sátorba érve, kellemes látvány fogadott. De mintha, csak egy egyszerű pasit látnék, fogtam magam, és közömbös arccal bementem.
-Szia- Köszöntem rá, majd letettem a felszerelésem, és levettem a mellényem. Sóhajtva mentem be az öltözőbe, majd átöltöztem, egy szoknyába, és egy kissé tapadós pólóba. Szeretem ezt a pólót, főleg, hogy jól látszanak az idomaim és ezzel húzhatom Randall agyát. Oké, nem szép dolgok, de Aphrodité volt a tanítom. Sok mindent tudok. Amint végeztem kisétáltam, kecsesen, majd leültem a székre, és elővettem a könyvem, majd olvasni kezdtem. Ha szeretne valamit, majd közli velem. Addig viszont marad a csendes Rosalie.

Hűvös tekintettel mértem végig az előttem ugrándozó héroszt. A neve Eline volt, és megint azt akarta bizonyítani, hogy meg tudja csinálni, olyan stratégiát tud kitalálni, amit én nem tudok megdönteni. Kezdtem unni az egészet. Most csak egy lenge vászon ing volt rajtam, egy szövet gatya meg egy csizma. A lány újra elém tolta a rajzot, én félrebillentett fejjel szemléltem öt másodperig, majd húztam rá egy vonalat, máris megfejtettem.
- Gyakorolj, én ebbe az erődbe egy pillanat alatt bejutnék. Gyerünk, újra!
Az egészet azért csinálta, hogy minél több ideig lehessen velem, nem fogta fel, hogy nem őt szeretem, hanem Rosaliet, Rosaliet, akitől öt év alatt három csókot kaptam. Ezt senki sem érti meg, de becsülik a kitartásomat. Egyszer akkor is eljön az idő, amikor a falnak szorít és megcsókol, nem egyszer, többször. El kell, hogy jöjjön az idő, én addig fogok küzdeni, amíg meg nem történik.
Közben Eline újra elém tolta, én meg újra rajzoltam bele egy vonalat, ezzel megfejtve.
-Na jó, majd este még felkereslek, addigra csináld meg normálisra!
-A sátramban?
-Igen, ott., csak ezért.
A lány mégis úgy mosolygott, mintha most tudta volna meg, hogy Isten lett. Rosszat feltételezett, téveset. Érzéstelenül álltam fel a fa alól, a többi hérosz közt is a szokásos semmit mondó tekintettem mentem keresztül, mit sem törődve a lányokkal, akik leeresztették közeledtemre a kardjukat és integetni kezdtek. A fiúk azonnal győztek.
Végre elértem a sátrunkhoz, beléptem és azonnal levetettem magam az ágyra. Kigomboltam ingem, hogy minél jobban szellőzzek. Annyira kikészítenek ezek a hülye csajok! Lerúgtam cipőimet és feljebb kúsztam. Ide nem mernek bejönni.