Tó

Na, amint látom élvezi. Nem csak én. Milyen érdekes nem? Annyira hihetetlen, hogy itt tartunk. Főleg, hogy nem rég, még csak gondolni tudtunk arra, hogy ilyen lesz. A vágyakozó pillantások. A súlyosabbnál-súlyosabb döfések. Uff. . .Remélem nem kerül rá sor többet. Illetve de. Biztosra veszem, hogy fogunk még így vitázni. A nyögése. . édes volt. Tudom, hogy fáj de kikell bírnia.

-Sellő? Hát mégiscsak megcsalsz egy sellővel? Tudtam én- Mondtam vacogva. Na ez is szép döfés lenne, ha máshogy fogalmaztam volna meg. . . De így csak viccnek szántam. Végre, elindultunk. Annyira örültem. Bevártam, majd hozzá bújtam. Oké csurom víz vagyok, de nem érdekel. Szegénykém, ő is tuti fázni fog, ha így ölelgetem. Nem baj, majd ha fázik szól.

-Mit is? Ja igen mérget. Megharapott egy vámpír. Kék foltot hagyott. . .-Mondtam mosolyogva, majd lassan végre, megérkeztünk a sátorhoz. Ahh végre. Átöltözhetek valami száraz cuccba. Az asztalon, még ott van a makaróni. . .Sóhajtottam, majd levettem a felsőm, a szoknyám. Elővettem egy hálóinget. Ez hasonló volt, mint az amint az Olümposzon vettem fel. Csak ez Randall kedvenc szíve volt. Nekem is tetszik.

Nem kellene itt átöltöznöm. . .de nem érdekel. Kikapcsoltam a melltartóm és levettem az alsóneműm. Felvettem a hálóinget és egy új száraz fehérneműt. Végre. Leültem az ágyra és Randall-ra néztem. Tátott száj. Nem hiszem, hogy sejtette, hogy képes vagyok levetkőzni ennyire előtte. De mit gondolt? Ezt is elég elnyújtottam.

-Velem alszol? Kérlek- Néztem rá, nagy boci szemekkel. Ha nem alszik velem, majd én furakodok be az ágyába. És nem érdekel, ha neki nem fog tetszeni. De remélem erre nem kerül sor.

//Folyt. köv. sátrunkban //

Hamarosan kijött Rosalie a vízből, láttam rajta, hogy fázik, nagyon fázik...Felálltam, hogy azonnal indulni tudjunk, de nem, inkább megkérdezi, mi történt velem.
-Hát sétáltam a tó partján, majd egyszer csak...-Villant valami a fejemben-...rám támadt egy farkas.

Nyögtem ki, de valahogy éreztem, hogy nem így van. Nagyon nem. Hiába követelődzik Rose, komolyan csak erre emlékszem, hogy...hogy rám támadt egy farkas. Hirtelen neki nyomot a mögöttem lévő fának. Megcsókolt. Anyám, már ettől a csóktól is teljesen megőrülök. Forró volt, vágyakozó, követelte ajkaimat, én meg visszacsókoltam ugyanígy, de agyam másik fele azon dolgozott, hogy eltüntesse a villanást, tudjam, mi is valójában az, ami nekem esett.

De sehogy se sikerült, szerelmem ujjai a hajamban jártak, jó mélyen, ez...hihetetlen érzés, ilyet csak Rosalie tud kiváltani belőlem. Csókjai lejjebb vándoroltak, a nyakamhoz, majd megszívta a sebem. Felnyögtem, ez eléggé fájt, és emlékeztem. Szavakra, szófecnikre: állattámadás, jobb íz, megölni a sellőt...
És nekem fontos volt a sellő, de ki volt az?! A fenébe, nem emlékszem, arra se, ki volt.

Egy egész percig szívott valamit a sebemből, de nem volt halvány fogalmam sem, mit. Végül kiköpte, és én jobban éreztem magam.
-Rosalie, tudod, hogy nem hazudnék neked. Tényleg...farkasra emlékszem, de szófecnikre is. Úgy, mint: állattámadás, jobb íz, megölni a sellőt

Össze voltam zavarodva. Akkor most nem farkas támadott meg? A fenébe, teljesen eltévedtem. De követtem szerelmemet a sátor felé, az eredetihez. Már nem lesz szükségem az előzőre.
-És mit szívtál, amúgy?
Érdeklődtem, mert ez se volt világos

Nem jön be. . .Pedig direkt azért jöttem, hátha bejön. De nem. Ő nem jön. Rendben, akkor maradjon kint. Engem nem érdekelt. Vettem egy mély levegőt, majd lemerültem. Le egészen a tó feneketlen mélyébe. Oké. . nem feneketlen, de akkor is. Olyan 3 percig süllyedtem majd leértem. Puha volt. De mit várhatok a tó fenekén? Semmi mást. Jééé halacska. . .Oké én sem vagyok normális.

Mivel egy jó ideig bírom a víz alatt, így sétálni indultam. Nem volt valami jó ötlet, mivel nagyon sok mindenbe beleléptem. És ezek fájtak!!!! Nem is kicsit. Nagyon unatkozok. Pedig nem szoktam. Egy ideig még sétáltam, majd elrugaszkodtam és felmentem a víz tetejére.

Körbenéztem és Randall jött vissza. Nem is akárhogy. Vörös csík volt a hasa. Remélem nem történt nagybaja. De ennek elkerülése végett. . .Nekiindultam. Elég gyorsan úsztam, hogy mihamarabb kiérjek. De a kiérés nem volt valami kellemes. HIDEG VAN!!!!! NAGYON!!! Kicsavartam a hajam és Randall-hoz siettem.

-Mi történt veled? –Kérdeztem aggódva. Mégig simítottam a karmolásokon, és lehajoltam oda. Végig simítottam rajta és letöröltem a vért. Megnyaltam mutató ujjam, és végighúztam minden egyes karmoláson. Be is gyógyultak. Amint ezzel végeztem, felálltam és ránéztem. –Válaszolj!- Oké, ez nem állapot. Miért nem képes válaszolni? Ennyire elvette a figyelmét? Nem hiszem. Randall nem ilyen. Végre kinyögte. . .Egy Farkas mi? Hülyének nézel?

-Igen farkas mi? Akkor ki harapott meg?- Kérdeztem, majd nekinyomtam fának. Ne nézzen már ennyire madárnak. Ha, magától nem is, majd kiszedem belőle valahogy. . . Megcsókoltam. Követelőn, mohón, forrón és vágyakkal teli. Ha nem mondja el önszántából, majd kiszedem belőle így. Egyik kezem mellkasát simogatta, míg a másikkal jó mélyre beletúrtam a hajába. Nem is kell mondanom, nekem is tetszett ez a szituáció. Lassan levándoroltam nyakára. Tudtam, hogy egy vámpír vette vérét. Kék a folt . . . .Megölöm. . . Meg fogom ölni. Amint leértem a sebhez, erősen megszívtam. Éreztem, hogy nem csak a vére, de a méreg is jön ki vele. Amint eleget szívtam, kiköptem. Na, milyen ügyes vagyok. Már nem is kék.

Visszavándoroltam ajkaira, és tovább csókoltam. Nem csak az ő boldogságáért, hanem a én boldogságom ért is. Lassan elváltam ajkaitól és füléhez hajoltam. –Ha ennyire kívánsz, miért nem mondod? Ne csak magaddal törődj ilyenkor. Lehet én is akarom- Mondtam, majd adtam neki még egy hosszú csókot, és elengedtem. Megfagyok!!!! A ruháimhoz léptem és felvettem a szoknyát. . meg a pólót. Fázok!!!! –Randall, mennyünk haza. Nagyon. . .nagyon. . . nagyon fázok!!! Kérlek- Léptem elé ismét, és túrtam bele hajába. Szeretem. És remélem, ma velem alszik. Legalább a takaró alatt, nem egyedül melegednék.

Nem mentem Rose után, még mit nem! Felhúztam nadrágomat és a tó szélén sétálni kezdtem. Szeretek sétálgatni, szép nyugodtan. Ám most nem voltam annyira nyugodt, idegesítettek a Sötétség lényei, kiket az emberek csak vámpíroknak hívtak, rettenetesek, még a hideg is kiráz tőlük. Csak ne lenne ruhájuk olyan fekete, egyszerűen féltem Rose-t tőlük, mi van, ha találkozik egyel? Igaz, hogy csak a Vezető meg az Alvezetők foga tud áthatolni a bőrünkön, de akkor is...nem, vagyok nyugodt.

Kifújtam a levegőt, majd megfordultam, visszafelé kezdtem sétálgatni. Halkan énekelgettem még mindig kedvenc dalom, miközben a csillagokat csodáltam.

de a herceg tudta mégis,
hogy menni kell, mert:
Távol innen színarany minden.
Vár a világ, sodor olthatatlan szenvedély.
Harc az élet, élvezd és érezd...

Komolyan, teljesen zakkant paranoiás vagyok. Ekkor valami megmozdult a sötétben, nem messze tőlem. Odarohantam az én őrült tempómban, de már nem volt ott senki, legalábbis én nem vettem észre. Tovább sétáltam, mígnem valaki meg nem ragadott hátulról, szorosan mögém simult.

-Mit szólnál egy alkuhoz? Nem ölöm meg a sellőcskét...ha csillapíthatom szomjam...szerintem korrekt, és te is túléled.
Meg se tudtam nyikkanni. Elég hamar teljesült régi rémálmom. Kivert a víz, összeszorítottam szemem, gondolkodj!!!!!! Nem, nem menj. Egy nyíl átfurakodott kezem mellett és szerelmemre célzott. Nyeltem egyet, szám kiszáradt. megpróbáltam kiszabadítani magam, de nem ment.

Figyeltem ahogy Rosalie békésen úszkál, nem, nem engedhetem, hogy baja essen. De megszólalni nem tudtam, bábnak éreztem magam, egy bábnak a sötétség ujjai közt. Villám az nem segíthet, hisz fák közt vagyunk. Erőtlenül bólintottam. A nyíl eltűnt. Fogva tartóm kezei előrenyomultak, hosszú körme volt, de ezt tudtam róla amúgy is. Szóval ez egy alvezető, remek. Végighúzta karmait hasamtól oldalamig, körme alatt vékony csíkba felszakadt bőröm.

-tudod...kell valami, hogy állattámadásnak nézzék.
Mondta nevetve, majd félredöntötte fejem és megharapott. fúj, de nem volt ez kellemes! Már egészen szédültem, mikor elhajolt. A harapás kék volt, az alvezetők mérge miatt. Ha a vezér harapott volna meg, vörös lenne. Elém lépett, tartott szerencsére.
-Tisztázzuk...egy farkas támadott meg.
Sejtettem, hogy ez lesz. ez az egyetlen különleges képességük, tudnak manipulálni, fenébe! nem tudtam nem a szemébe nézni.

-Egy farkas támadott meg...
Ismételtem fásultan.
-Remek, örülök a találkozásnak. Tudod, ti, vezetők, jobb ízzel büszkélkedtek.
Megveregette az arcom, majd elment szép, lassú séta tempóban. Én meg visszasétáltam a fához, és csak azt tudtam, hogy megtámadt egy farkas.

//Ma megírom a Sötétség lényeit (vámpírok lesznek, asszem)//

Na csak ennyi. Mindegy. Sóhajtottam, majd neki dőltem a fának. Figyeltem, ahogy a lány elmegy, egy Deniel-t ábrázoló képpel. Sóhajtottam, és elfordítottam tekintetem. Amikor elment Randall leugrott. Hehe. . .Győztem.

-Ennyi volt? Akkor győztem. . .-Mondtam önelégültmosollyal, de semmi értelme nem volt. Sóhajtottam, majd a tóhoz sétáltam. Mivel a cipő nem volt rajtam, így azt nem kell levennem. Lassan letoltam szoknyám, és levettem felsőm is. Randall-ra néztem, aki értetlenkedve figyelt.

-Úszni akarok- Mondtam, majd kibontottam nem rég összefogott hajam és belementem a vízbe. Áááá. . .Ez nagyon hideg. Tiszta libabőr lettem. Megremegtem, de nem érdekelt. Beleugrottam a vízbe. Úsztam egy kicsit a víz alatt, majd felfeküdtem a víz tetejére. Közben jöttek páran. Gondolom esti edzésük volt az 1. Hérosz Vezetővel. Mind megbámult. Ehh. . . Tök mindegy. Ugyan azt látják most, mint amit nyáron látnak ha bikiniben vagyok.

Lassan besodródta a tó közepébe. Szerettem volna, ha Randall mellettem lenne, de nem húzhattam be magammal. Így is utál, amiért ezt tettem vele. Sóhajtottam és megálltam a telihold tükörképe előtt. Kezem lassan a megérintette a tükörképet és elmosolyodtam. Imádom a holdat. Néztem még egy kicsit, majd ismét felfeküdtem a víz tetejére.

Lebegtem. Annyira jó érzés. Imádom. Ilyenkor nem zavar semmi. Semmi. Maga a megnyugvás. Ilyen lehet a halál is? Ha igen. Akkor csodálatos érzés. És egyszer megakarom tapasztalni. Nem ez hülye gondolat. Soha nem akarok meghalni. Legalábbis úgy, hogy Randall még él. Vele együtt, egyszerre akarok meghalni. Reménykedem, hogy ez nem történik meg egyhamar. Az borzalmas lenne. . .Hülye gondolat. Térjünk vissza a lebegésre. Minden olyan nyugodt. Már csak Randall hiányzik. Felé pillantottam, majd vissza a holdra.

Hirtelen két nyíl száguldott el mellettem és szegezett a fának. Rosalie úgy jött ki az erdőből, mint egy párduc, vagy valamilyen vadmacska, már ettől is felhergelt. Még közelebb jött, majd megcsókolt. Közben kigombolta az ingem, ajkai levándoroltak mellkasomra, végig csókolták egész felsőtestemet, majd lehúzta a nadrágomat, ez már nem tetszett annyira.

Kezét rátette férfiasságomra, amit ma már amúgy is sok ingerlő dolog ért, ekkor felnyögtem. Komolyan, az erdő közepén egy fához szögezve. remek hely, komolyan, remek.
Ellépett tőlem, én meg már teljesen fel voltam húzva, ekkor meghallottam egy lány közeledtét. Nagyon fáradtnak éreztem, magam, vagy csak a vágyakozásom fáradt, elege lett, hogy sosem kapja meg, amit akar.

Letéptem magamról az inget, majd felugrottam a fára, nadrágomat meg lent hagytam véletlenül. Halkan szitkozódtam, igyekeztem elbújni a lombok közt.
Szerencsére a csaj hamarosan elment, én meg lekászálódhattam a fáról, felkaptam a gatyám és elkezdtem visszahúzni.

Na nézd már no. Milyen kis gonosz. A képességét használni nem ér. Nem ér. Mert én nem vagyok ilyen gyors. Gonosz dolog. De nem bánom. Nekinyomott a sátortartó rúdnak. Nem mondom nem kis meglepetés ért. Néztem is nagyot, amikor felsőm felkerült mellem fölé. Na de kérem. Én nem prostituált vagyok!!! Ezt még megbánod. De előtte, élvezni szeretném, amit tesz.

Kezei bejárták felső testem. Mellem is elérték ekkor kuncogást kaptam és elrohant. Ehh. . . Ezért még kapni fog tőlem. Lehúztam felsőm, majd elindultam utána, de megtorpantam. Íjkészlet. Hehe. . . A győzelem a kezemben van.

Vállamra vettem a felszerelést, majd lassú léptekkel haladtam felé. Mivel még nem látott mosolyogva megálltam. Kifeszítettem az íjat, céloztam természetesen két nyíllal. Cél és kilő. Sikerült. Randall-t a fához szegeztem. Természetesen a felsőjénél, de úgy, hogy ne tudjon kibújni belőle, és ott maradjon a fánál.

Elé sétáltam „párduc” járásban. Letettem a felszerelést, majd megálltam. Ha már ő csinálhatta én is. Kigomboltam felsőjét, közben csókkal lekötve figyelmét. Kezeim mellkasára tettem. Végig simítottam rajta, majd ajkaim is odavándoroltak. Végestelen-végig csókokkal halmoztam testét. Nadrágjánál megálltam. Kikapcsoltam övét, kigomboltam nadrágját, és sliccét is lehúztam. Lassan letoltam nadrágját a földik. Alsó nadrágja fent maradt, kezem férfiasságára tettem és gonosz, kiéhezett szempárt villantottam felé.

Mosolyogva tapasztaltam hatásom. Ekkor elléptem tőle, és sarkon fordultam.

-Drága hm. . .kandúrom. Vagy legyen Kedvesem!. Ha képes vagy kiszabadulni, rendelkezhetsz velem- Mondtam a vállam felett. Mosolyogtam, és lassan elindultam. Gonosz dolog. De hát na. Nekem is megvannak a taktikáim. Nem akarom otthagyni, főleg nem ilyen állapotban. Felcsigázva, és megalázva. Ha nem sikerül kijönni-e visszamegyek. Sőt. Megálltam tőle három lépéssel. Visszafordultam felé és vártam a reakcióját. Ha ő felcsigázott és otthagyott. Én is ezt teszem. De én gonoszabbul. Hehe. . .

....