Nagycsarnok

Mindig azt hittem, hogy ha elájulok akkor látok valami érdekeset, de most nem láttam semmit, csak sötétséget, még mindig a testemben voltam és ennek örültem, még a mellkasomból, ujjaimból, tenyeremből jövő fájdalom ellenére is. Annyira jó érzés volt ez a hűvös, olyan volt, mintha eddig a tűzben lettem volna és most valaki átrakott volna a jégre.Hallottam mindent, Rose üvöltését, ahogy Aphroditével kiabál, aztán a zokogását, majd azt, hogy Zeusz és Szeléné nyugtatgatják, kicsit távolabb viszik. Miért? Nem akarom, hogy elmenjen. Szeretem, szükségem van rá! Másrészt nem akartam, hogy így lásson, tehát jó, hogy elvitte. Rosalie mosolya legfontosabb dolog a világon. Aténé lehajolt hozzám, arany haja simogatott, csikizte égő bőröm. Lehelete a fülem simogatta, miközben beszélt hozzám.
- Randall, Randall, halassz, ugye!
Erre villámlott egyet kint, megértetve Athénével, ige, hallom bizony.

- Meggyógyulsz. Meggyógyítalak, megígérem, ahogy te is folyton meggyógyítottad az én különc Eline-met. Jobban leszel, megígérem, Rosaliet is mindjárt visszakapod. Csak előbb hadd vizsgáljalak meg. Megbízom benned.
Az utolsó mondatot csak lehelte, elöntött büszkeséggel, melegséggel. Athéné megbízik bennem, ennél nagyobb szót.... Elhajolt, keze bejárta a nyakam, arcom, kinyitotta a szám, kezébe vette a kezem, megfordította, hogy a seb legyen felé, az ujjaimat hajlítgatta, a mellkasomon lévő szúrást nézegette, végigsimított egész felsőtestemen. Érintése olyan volt, mint a lágy szellő, tetszett, bár a közelébe sem volt Rosalie-ének. Majd ujjai a hajamba jártak, végigtapogatták a fejem, majd felállt. Felvett karjaiba, úgy tartott, mintha csak egy kenyér lennék. Elindult velem Rosalie-ék felé, ezt csak onnan tudtam, hogy a hangjuk egyre közelebbről hallatszott.

-Rosalie, segítenél nekem? Zeusz, te maradj, majd később, mikor magához tért. Most csak Rose-ra van szüksége.
Majd tovább vitt, de nem tudom, hova. Végül letett egy franciaágyra , mely puha volt, kényelmes, fantasztikus. Védelmezően ölelt körbe.
-Rose, megtennéd, hogy levetkőzteted alsónadrágra? Aztán takard be kérlek derékig, le kell kezelnem, különben sose gyógyul meg. Lenne kedved addig beszélgetni?
Athénével fantasztikus beszélgetni. Sose hazudik, akárcsak én, nem nyalizik, ebben is hasonlítunk. Éreztem, hogy lekerül rólam a nadrág, majd betakar valaki derékig, ugyanez az illető leült mellém, és megfogta a kezem, szerencsére nem azt, amelyiken a seb volt. Athéné meg leült a másik oldalamra, ölébe tette a kezem, majd valami folyadékot öntött rá, amit belekezdett masszírozni. Nagyon fájt, rettenetes mély seb, nem hiszem, hogy ezzel meg tudnék fogni bármit is. Reméltem, hogy Athéné elmondja, mi bajom, csak hogy tudjam, meg Rosalie is ideges, ahogy ismerem.

- Eltörtek az ujjai, ez a seb sem fog begyógyulni egy hét alatt. Mellkasának is kell legalább egy hónap, alkara megrepedt, torka begyulladt, beszélni nem nagyon fog tudni. Szóval...testi felépülés: 1-másfél hónap, lelki felépülés olyan 2-3 hónap. Nem fog bízni magában, kicsit távolság tartó lesz veled, de nem téged akar megbántani, csak kell neki egy kis idő, hogy ezt feldolgozza. Kerülni fogja a tömeget, rossz kedve lesz, mert nem hiszi, hogy úgy fog működni mindene, mint az egész előtt. Nyugalomra lesz szüksége, csendre, melegre, ez nagyon fontos, ágyra...és természetesen rád. Igyekezz távol tartani tőle a lányokat és ne engedd órát tartani, csak rossz fog kisülni belőle.
Közben bekötözte az egész kezemet, karomat, áttért mellkasomra, melyre szoros kötést tett, miután lefertőtlenítette a sebet. Elkezdte a fejemre is kötést tenni, oda, ahol bevertem, de mivel hátul volt, így az egészet át kellett kötni. Orromra is gézt tett, pedig ott nem éreztem semmit, még. Azt tudtam, hogy tele vagyok ronda foltokkal, meg karcolásokkal, de az orromnál semmi...Kicsit oldalra döntött, és kihúzott valamit a hátamból, nem tudtam mi az, de helyére egy tapasz került.

- Ismerem Randallt, most is érted izgul, mint mindig...mikor először megláttam, azt hittem, ennek aztán hiába mondok bármit is, egyik fülén be, másikon ki, de egyre jobban megismertem, végül már egész hiányzott, mikor nem találkoztam vele. Ma már igazán büszkén mondom, hogy az egyik legjobb barátom, és a legkiválóbb tanítványom, fantasztikus dolgokat tud, érez. Ilyen férfit még nem láttam. Aki így tudna szeretni egy lányt, mint ő téged.


//Folytatás: Rosalie és Randal vendégszoba//

Ne!!!!!!! Én Ranall mellet akarok maradni!!! Szeretem!!!! És ő is engem. Belehalok, ha most elveszi tőlem. Nem bírnám ki!!!! Egyszerűen, minden lelassult. Csak Randall-t halottam. Ahogy üvölt. Nem bírom. Kérlek, maradj velem!!! Nem bírom tovább. A harapásaim begyógyultak, és Aphrodité gúnnyal, undorral teli hangját halottam. Nem bírtam, másra gondolni, csak arra, hogy Randall meghal. És én abba belehalnék.

Athéné félre lökött, és nekem csak ennyi kellett. Felálltam. Nem voltam ura már önmagamnak. Egyszerűen, csak fájt. Minden. Látni, ahogy szenved a szerelmem. Hallani, ahogy undorral beszélnek róla. És hallani, hogy elakarnak tőle vinni. Aphrodité felé fordultam. Körülöttem, 100 apró körpenge jelent meg.

-Átkozom a napot, amikor hittem neked. Átkozom magam, mert fájdalmat okoztam Randall-nal. És legfőképpen. Átkozlak, hogy a világon vagy. SZERETEM!!!! Feltudod fogni????!!! Majd belehaltam, mikor láttam éjszaka, hogy vacok a vastag takaró alatt. De nem bújhattam oda hozzá. Nem!!! Nekem rád kellet hallgatni. Rád és a bosszúdra, mert Zeusz, nem feküdt le veled. Randall-on és rajtam keresztül próbáltál bosszút állni. FÁJ!!! Érted??!!! Fáj, hogy nem szerethettem viszont. Nem engedted, pedig, tudtad mennyire szeretem, és hogy vágyok rá! Vágyok az ölelésére, a csókjaira és a szerelmére! De nem engedtél nekem semmit!!! Mondván, hogy megcsal. Nem szeret. Csak a testem kell neki. De ha csak ezt is akarta, én örömmel neki adtam volna, mert SZERETEM! Lefeküdtem vele érted?! És most is szeret. Tudom. Nem csak a testem kell neki. Én kellek neki teljes valómban. GYŰLŐLLEK!!!- Üvöltöttem neki zokogás közben. Ekkor kiszabadult, és Randal felé rohant. Egy újabb tőrrel. Nem. Nem engedtem. Felemeltem kezem és a pengék 4 nagyobb részbe álltak össze. Az egyiket, rögtön Aphroditénak hajítottam, ami levágta a csiklóját.. Megtorpant. A maradék hármat pedig, mint egy börtön köré irányítottam. Így nem vágnak, csak védenek. Védenek minket tőle. A csuklója visszanőtt. Nem érdekelne, ha nem lenne keze. De nem hagytattam kéz nélkül. Elvégre a barátom volt. Nem szeretem ezt az énem. Utálom. Sőt taszít, de ez lesz ha felhúznak. Nem tudom, mire lennék képes. De Randall-ért bármire. Lassan térdre zuhantam, arcom tenyerembe temettem és zokogni kezdtem. Nem akartam ezt tenni vele. Félek. Randall kérlek, térj magadhoz!!! Szükségem van rád. Soha nem gondoltam, hogy ennyire vágyni fogok arra, hogy ha csak a hangját halljam. Vagy csak lássam, hogy jól van. De nem látom. Elvesztem. . . . Kérlek!!! Térj magadhoz!!! Szeretlek!!!!

Aphrodité a börtönömben van. Hiába omlottam össze, az addig áll, amíg meg nem halok. Éreztem, ahogy Zeusz, odajön, majd felvesz. Nem szoktam ilyen lenni. Önkénytelenül is átkaroltam a nyakát, és sírtam tovább. Randall, már nem üvölt. Csak nem? Kérlek, mondja valaki, hogy ez csak egy álom. A legrosszabb rémálom. Erősen tartott. Athéné. . . Nem tudtam neki szólni. Nem megy. Miért???? Nem érdekelne semmi más, csak tudjam, hogy ő jól van. Hogy Randall él. Jól van. És velem van. Nekem ennyi is elég lenne. Hogy juthattunk el idáig? Oh, mond Zeusz, miért történtek ezek? Sajnálom. Ez mind az én hibám. Halottam, ahogy Szeléné odajön, és átölel. Nem. Nekem nem erre van szükségem. Hát senki sem érti??? Randall!!! Nekem ő kell!!! Mondjon valaki valamit róla. Bármit. Csak ne hagyjanak ennyire kétségbe esve. Könyörgök.

Nem bírtam, elég!!!!!!!!! Fáj, égett, nyom, fáj, éget, megfulladok!!!!!!! Athéné egyre kétségbeesetten hívta Rosaliet, de én nem akartam, hogy idejöjjön, nem akarom, hogy így lásson. A méreg egyre kijjebb és kijjebb hatolt, már szinte a hajam is fájt. És a szívem. A szívem pumpálta a mérget. Hirtelen megjelent Rosalie, és sírt, megint, én ezt nem akarom. Megpróbáltam abbahagyni az üvöltés de annyira lehetetlenül fájt. Hallottam Aphrodité hangját, amint magyaráz Zeusznak.
- Meg akartam mutatni Rosalie-nek, hogy ez a...fiú-undorral hívott csak fiúnak, érezhető volt, hogy inkább szemétnek hívna- pont olyan semmire kellő, mint a többi. Nem a szívéből szeret. Ez a méreg megmutatja, hogy honnan, csak nem hisztek neki, hogy a szíve fáj...és a feje?! Hát hazudik! Rosalie! Rosalie, gyere ide! Mit tanítottam neked vele kapcsolatban?????????!!!!!!!!!! Hát nem ezt!!!!!!!! Nem érdemli meg! Nézd hogy üvölt. Egy férfi sem üvölt fájdalmában, a könnyek sem gaziak. Higgy nekem, gyere ide!
Nem igaz! Én sose hazudnék, főleg nem Rose-nak.! De ezt nem tudtam megmondani, mivel teljesen szétvetett a fájdalom a szívemnél és a fejemnél, a nyakam is fájt, mintha tűzzel és pengével simogatnának. Kint villámok dörögtek, de nem hallottam, Rose zokogását sem, Zeusz üvöltését úgyszintén, Aphrodité szólongatását, és engem ócsárlását, még az üvöltésemet sem, pedig azt teljes torokból csináltam. Csak a fejem és szívem lüktetése volt meg, és a csönd. Rose vére lefolyt a torkomon, de én nem akartam, hogy rosszul legyen!. Csak éreztem a dolgokat. A fájdalmat, azt, hogy félrelöki Aphrodité Rose-t, lefogja kezeimet térdével és leönt valamit a torkomon. Oda akartam kapni, de térdelt kezeimen. Majd ajkait a sebre tapasztotta és oda is beleöntötte a folyadékot. Az csípett, mart, szintén égetett, de nem annyira mint a méreg. Üldözni kezdték egymást. Athéné szere utolérte Aphroditéjét, megküzdött vele, pont a szívemnél. Fájt ez is rettenetesen, de mikor barátnőm szere győzött mindenemet átjárta a hűvös érzés. Jó, hideg. Már nem ordítottam, csend volt, nem hallottam semmit, de nem is akartam, ám az még áthatolt, hogy a szerelem istennője dühösen üvölt, kitépi magát Zeusz szorításából, felém rohan, de valami útját állja, nem tudtam, micsoda, de engem már csak a béke érdekelt, elájultam.

Oké, ez jogos. De kérdésére, csak bólintottam, és elaludtam. Borzalmas rémálmom volt. Randall. Randall a földön feküdt ezüst vére körülötte. Nem értem el. Nem tudtam odamenni, hozzá. Lefogtak. Nem ismertem őket. De fogtak erősen. Hallottam, amikor értem kiált és egyszerűen nem tudtam elérni. Fájt. A könnyektől nem láttam rendesen, de Randall-t láttam. Borzalmas volt.

Sikítva ébredtem fel. Randall sehol. Felöltözött. Lehet órára ment. Én pedig meztelen vagyok. Gyorsan elmentem tusolni és felöltöztem. Randall egyik kedvenc ruháját vettem fel. Legalábbis azt mondta ez a kedvence. Kisétáltam a sátorból és körbe néztem. Köd van. Ami nagyon nem jelent jót.

Olyan fél órát sétáltam, amikor meghallottam, hogy Athéné szólít. Miért? Nem szoktunk sokat beszélni. Csak nem. . Nem erre gondolni sem szabad. Behunytam a szemem. Amikor kinyitottam a Csarnokban álltam. Aphrodité lefogva. Zeusz által. Athéné ott térdel. . . Randall mellett. Neee!!! Nem tudok mozogni. Nem bírok. Leblkokkoltam, de!!! Könnyeim záporozni kezdtek és rögtön Randall mellé rohantam. Kezeim arcára tettem, és egyszerűen nem tudtam mit tenni. Záporoztak a könnyeim. Randall üvöltött és én. . .nem tudom mit kellene most tennem.

-Nem tudom. . .Athéné. . Mit tegyek??? Nem akarom, hogy meghalljon. Ha ő elmegy, én utána megyek. Nem hagyhat magamra. Főleg nem ezek után. RANDALL!!!!- Neve betöltötte a csarnokot. Egyszerűen ráhajoltam, magamhoz szorítottam és zokogtam. Mit tegyek? Mit tegyek? Mit tegyek? Bele fogok halni. Nem hagyhatsz magamra. Könyörögve kérlek. Lassan a tőr felé nyúltam, és kirántottam belőle. A seb fölé hajoltam, megharaptam magam, pont ez ütő eremnél. Vérem ömleni kezdett. Rá Randall sebére. Illetve bele. Csak add, hogy sikerüljön. Másik kezembe is beleharaptam. Szívtam a vérem, majd Megcsókoltam, és vérem átfolyattam az ő szájába. Kissé gusztustalan, de jobb nem jut az eszembe. Nem akarom!!!! Maradj itt velem!!! Könyörgök!!! Szédültem, de nem érdekelt. Nem érdekel semmi. Semmi csak az, hogy Randall jobban legyen.

...