Zátony

Túl gyorsan telt el az egy hónap. Mindenki tökéletesen teljesített mindent. Nem tudom Randall-al mi van. . .de kezdek aggódni. Mikor utoljára láttam, egyedül akart lenni. Én ennek eleget tettem, és eljöttem tőle. Sóhajtottam, majd elkezdtem íjászkodni. Egyszerűen nem megy. Nem tudok pontosan célozni. Nem sikerült. Sehogy!

Ekkor Ranall megjött és beszélni kezdett. Én meg nem tudtam mire vélni. DE annyit tudtam, hogy fáj. De nem annyira. . . . Elé álltam és sóhajtottam.

–Rendben, költözz. Ahogy kívánod. Én döntöttem, akkor mikor elvettem a gyűrűt. Azért jöttem ide, hogy nyugtod legyen. Amikor utoljára beszéltünk egyedül akartál lenni. Tudomásul vettem. A gyűrűd. . .- Böktem ki nehezen. Levettem a gyűrűt, és odaadtam neki. -Ezen nincs mit sajnálkozni. Nem illetünk egymáshoz.. . . . Ennyi volt.- Sóhajtottam. Megmondták, de én nem hittem nekik. Én csak neki hittem. Neki és senki másnak. Hogy lehetek ennyire vak. . . . Elléptem előle, had mennyen el. Ha ezt akarja. . .Én nem állhatok az útjába. A lányok mind leselkedtek, de ez kicsit sem érdekelt.

~ Én nem akarom, hogy elmennyen. Szeretném ha itt maradna, de ezt nem kérhetem tőle. Elakar költözni, nem állhatok az útjába. Nem tehetem. ~ Tettem még három lépést, teljesen el is felejtettem, hogy a szélén vagyunk. Na szép. Leestem. Nagyon okos mondhatom. Zátonyok. Ez is jó. A víz meg . .Uff. Egy nagyobb csobbanás, és már a vízben evickéltem. Hánykolódtam, majd felúsztam a víz tetejére.

Sikerem van. Az egyik sziklába belekapaszkodtam. Egy ideig tuti nem fogok kijutni innen. Feljebb mászta, de nem sikerült. Csúszott. Nem érdekel. Két szikla közé beékelődtem és felmásztam. A francba is már. . .És a képességem sem tudom használni. Oh. . .ne már. Egy nagyobb hullám. Pompás. Nem érdekelt. Most már nem. Eddig vigyáztam magamra. De ezentúl nem kell. Bele ugrottam a vízbe. Soha többé nem akarok kijönni innen. Inkább egy Szirén vagy Sötétség lény jöjjön. Öljön meg és kész.

Lehetetlenül ideges voltam, dühöngtem, majd felmentem az Olimposzra, Zeuszhoz. Kértem tőle, zárjon el, mert megőrülök. Kérésemnek eleget tett, majd egy hónap múlva bejött hozzám.
-mit kívánsz tenni, fiam?
-Nem érzek semmit Rosalie iránt. Öt évig játszott velem, túl sok idő. Azt hittem, el tudom felejteni, de nem megy. Érzéseimet nem viszonozta, sőt, folyton fájdalmat okozott, egy hónappal ezelőtt pedig újra elkezdte. Nem tudom eldönteni, mit akar, elegem van a játékból.
-Ahogy akarod, fiam, de egy valamit tudnod kell. Csodálom, hogy eddig kitartottál.
Sötéten néztem rá, mire ő kiment. Felálltam és fel-le sétáltam. Kértem Athénétől egy új sátrat, elmagyaráztam neki döntésem, ő tiszteletben tartotta, majd megalkotta, cuccaimat egy legyintéssel áttelepítette.
Vége. Elegem van a játszadozásból, hogy nem tudja, mit akar. Beszéltem a Hold Istennőjével is, aki egyetértett velem, így mindenki jóváhagyásával átköltöztem, majd le a földre.
Elmentem Rosalie-hoz, a zátonyokhoz.
-Rosalie. Elegem van a játszadozásokból. Elköltözöm, míg el nem döntöd, mit akarsz. Öt évig szórakoztál, azt hittem, el tudom felejteni, de nem megy. Sajnálom. Az Istenek, mindegyik, jóvá hagyta döntésem. Mikor döntöttél, szólj.
Hátat fordítottam és elindultam új szálláshelyem felé-